fonódal

Édesanyám, édesanyám, nem perdül a rokka,
Most szakasztják a szívemet szanaszét romokra.
A szerelmet e világon nem adják kilóra
Édesanyám, éppen olyan, mintha vége volna.

Öndefiníciók, vol. 6.

"Az önépítés önkielégítés."
A világértelmezés önértelmezés.

Mizantrópia

"A nemi önkifejezésnek nincs helyeselhető és helyteleníthető módja! A lényeg, hogy minél boldogabbá teszed a társad, annál nagyobb örömben részesít viszonzásul." -olvassa az arcomba Takler egy "egészséges életmód"-os netes szájtról.
- Hát akkor sz*p*anak le - mondja -, engem az részesítene igazán nagy örömben - és furcsa megvetés ül ki az arcára. Takler ezután elmagyarázza, hogy ez a mondat hű tüköre annak, hogy az emberek ma üzleti alapon keresnek egymásnak szexuális "partnereket". "Tudod, Tamás, ez olyan tüskés, de bársonyos érzés." Takler odavan a nemiségért, hisz tudjátok, drogpénzből tart el egy alt. lapot, mégis: szíve van, neki a szexualitás nem kilóra megvásárolható élvezeti cikk. Hát érdekes, nem egészen értem ezt a figurát. Mindenesetre ez a mondat feldühítette kegyetlenül, és azt látom, most megveti, gyűlöli az embereket. Rám sem szívesen néz. Be kell valljam, kicsit igazat adok neki.

tinta - a szerelemről

papírra vetem, vigye a szél, tűnjön!

a pellengértánc önmegvetés és megfelelési kényszerek borotvaéles pengehatárán

a tükörképem törött képe

az anyatej és az ecet közötti abszurd de megkérdőjelehzetetlenül valóságos kapocs

a néha-lét gyakorizálódása

a nem-lét hat ára: én te ő mi ti ők

a gyémántfragmentum ami a szívem

ami az vagy mégsem az

Ami, az vagy.

a rosszul feltett kérdés, hogy mit vétettünk

az, hogy mit nem

az, hogy kár beléd a levegő

az, hogy mese a te meg ő

hangod, tekinteted, remegő szívdobbanásod,
én-te-ő-mi-ti-ők senkise-másod
hogy ami fájt, azt szíved tetejére ásod
körülvettek, rettenet, dederuntos kegyelet
sikíts most
sikíts hatszot hetvenhétszer
sikíts amíg hangod át nem töri az időt fonákhorgaival
hátha meghallja lovaglóülésben az anyád
mielőtt megfogansz

a törött képem tükörképe

az, hogy mielőtt elkezdődik
tulajdonképpen már
vége

Öndefiníciók vol.5

Nincs más boldogság, csak a valóság megvetése.

Egy mítosz kiegészítésének autentikus mesterműve

"Ha már sorsunk az átok, legalább legyünk méltóak e sorsra."
Szeretném tudatni, hogy a Thébából kitaszított Eteoklész nemzett két gyermeket két anyának. Az egyik anya egy nyomorult pásztorlány volt, míg a másik azért részletesebb kifejtést igényel. Idővel előhívom a szükséges információkat mitológiai háttértáramból, hogy legalább erre ne legyetek vakok, ha már a sorsra... A lényeg így prológba' most talán csak annyi, hogy bűnhődniük kell azoknak, kik nem hagyták apámat eltemetni. Kreónt már megbüntették az istenek.
De én még nem. Oidipusz gyermeke vagyok, hisz ő a nagyapám. Legyen féltestvéremé vagy enyém a trón, különben vesszen egész Théba...
Táruljatok, ti átkozott thébai kapuk...!

B. Julianna hagyományai

- két fiú
- három unoka

Sorolom magamban, és megállok. Persze, igen, élünk, és ebbe más is belehalt már, csak itt most nem más halt meg. Most ő halt meg. Mindez jó itt mondjuk egy "nap hírének". Egynek elmegy. Meg hogy veszel feketét temetésre, aztán keresed a nyomait magadban, magadon kívül. Egy darabig. Ki érti meg, mondd ki érti meg..
És, hogy mekkora gusztustalan, kendőzetlen öngyűlölet szorul belém, amiért az ő halálán magam siratom. Kit vonjak felelősségre, amiért múlt szombaton senki-SENKI nem szólt, hogy akkor látom, ölelem, csókolom meg a rokoni csókkal utoljára. Azon a szájon, ahol kilehellte a lelkét, és ahol ennél is fontosabb dolgok fogantak. Ahol csecsemőként felsírt egy idegen bába kezében. Mintha az a bába maga lenne az élet és maga a halál, maga a Jóisten, aki a kezébe, a tenyerébe vette, és aki egyszer majd MAJD...! - már letette. Ahol sóhajtott, lélegzett, ahol elmesélte az életét, magát, minket, és ahol elhagyta őt az egyetlen és meg nem ismételhető igazság, szent, eltörölhetetlen hagyatékom, minden, amit kaptam;
szeretlek.

Arról, hogy mit hagy maga után az, akit szeretünk, miután elment

Két Bacchus az almafánál

- mondom - körülrebegnek nedves kéjkurvák

- anyád arcon üt vigyázz a szádra

- mondom - ülünk egy eldugott istenverte padlásszobában átjárnak kéjes szeszek és kurvák visítanak hogy szólaljak meg énekeljek

- szavad teremtő erejére van szükségük nyelved énekhangod megtermékenyíti őket s megszülik önmaguk sötét mélyeiből kurvább mégkurvább legkurvább énjeiket

- de jaj nem tudok így maradni szeretném magam megdugatni

- hátamon a zsákom zsákomban a mákom Iza! por és fekete hamu lesztek

- Ramóna annyira kurva hogy el sem lehet választani tőle ezt a tulajdonságát egyszerűen ramónagyonkurva

- hóhér Zsófi kisanyám csókold meg a koponyám

- egyik szőke a másik barna a harmadik mégkurvább

- a képzett társ ásít

- unalmas vagyok magamnak

- és nincs gusztusod máshoz

- ahhoz szív kell nem

- kit kell leszívni?

- köszönjük Iza nem arról van szó

- óh micsoda értéket képviselnek ezek itt van körülvesz minket a mitológia ezeket egyenesen Bacchus engedte el egy kis szabadságra ilyen kéjlányok őt szokták körülrajongani meg körbeszo...

- !na azért ez mégis sok ki ne mondd

- ...pkodni

- válassz egyet még azt hiszik buzi vagy

- szarom bele

- anyád arcon üt vigyázz a szádra

- szóval ezek gráciák múzsák kéjhölgyek katarzis tegyed

- éljen

- evoé evoé

- evoé evoé evoé ovée ...

- veoé évoe oveé oveé éveo éove évoe ... évoe... év... év...

Ennyi

felfogni a felfoghatót
akár szétloccsant aggyal is
hogy
meg
tört
én
t
ennyi

SELFDISCOURSE

Felhív, és azt mondja, hogy szeret.
Nem viccből írtam, tényleg kib... romantikus.
Hogy felhív.
Hogy ő Engem.
Ezek a viszonyok.
Sír.
Ilyet még hallani sem hallottam.
Mondja, én vagyok az élete.
Mindent megbánt.
Csak egy esélyt szeretne még, egy utolsót.
Bármit el fog tűrni,
bánhatok vele úgy, akár egy kutyával.
Ha nem bocsájtok meg,
vagy legalább nem engedem vissza,
akkor végez magával.
Hát mi ez, kérem? Sakk-matt. Ha nem engedem vissza, akkor egyenesen gyilkos vagyok. Killer. Killah Babe.
Pedig nem engedem vissza. Nincs az az is nem.
Nincs benne önbecsülés, tehát engem sem becsül. Meg a 187 talán még ennél is fontosabb ok.
Nem, nem depresszív... három (3!) év után ezzel hív fel. (Mondjuk kell hozzá az az igazság is, hogy én persze tökéletes vagyok..)
Hát ebből nem kap, eredhet. Szerelmes regényünk elkúrt forgatókönyvének szánalmas peroratioja.
Alakoskodni sem kívánok: azért megfog a szituáció.
- ÍGY akarok emlékezni rá.
- Miért?
- Ez ő. Ez valóban ő. Ez az igazi Ő. A nyagybetűs. Akire vágytam, hogy megkaphassam.
- Egy szánalmas, jövőjenincs depresszióköteg.
- Öngyilkosjelölt.
- Kurva.
- Megkaptam. Köszönöm.
- Pzs-t ide.

romantika

pár lépés után még megtorpant visszanézett
haját meglebbentette a szél
talán meg is érezhette parfümét a lány aki csak állt
és sírt mint még soha
vége
a férfi még hátrafordult a szemébe nézett most utoljára
és indult tovább indult a széllel szemben
maga mögött hagyván annyi gyönyört annyi kéjt annyi
szívérzelmet
utoljára gondolt szerelemmel a lányra
s hát még egyszer belegondolt hogy tulajdonképpen ez az egész úgy ahogy van
milyen kibaszott romantikus

Öndefiníciók - vol. 4 (alias: szar az élet)

Még le sem csiszolt, ám helyenként kopott, máris foltozásra érett bejegyzésvázlataim valahol egy 10'1 colos notebook leghátsó háttértárának sötét, legmélyebb bugyraiban valamiféle izzó elektronikus jellé fagyasztva, mind-mind arról tanúskodnak, megkérdőjelezhetetlenül, hogy létezem.
Van ez a vágy az emberben, hogy -ha már el kell - ne tűnjön el nyomtalan, maradjon valami utána. Tanúságként. Önigazolásként. Hogy élt, hogy létezett, s hogy a vétkei mellett még alkotott is. Csak a mindig ébredő vágy, hogy hagyjon valami megkérdőjelezhetetlen nyomot maga után, de azt hagyja itt jól, kitörölhetetlenül hagyja itt a nagybetűs Picsába'.