2010. március 1., hétfő

Öndefiníciók - vol. 4 (alias: szar az élet)

Még le sem csiszolt, ám helyenként kopott, máris foltozásra érett bejegyzésvázlataim valahol egy 10'1 colos notebook leghátsó háttértárának sötét, legmélyebb bugyraiban valamiféle izzó elektronikus jellé fagyasztva, mind-mind arról tanúskodnak, megkérdőjelezhetetlenül, hogy létezem.
Van ez a vágy az emberben, hogy -ha már el kell - ne tűnjön el nyomtalan, maradjon valami utána. Tanúságként. Önigazolásként. Hogy élt, hogy létezett, s hogy a vétkei mellett még alkotott is. Csak a mindig ébredő vágy, hogy hagyjon valami megkérdőjelezhetetlen nyomot maga után, de azt hagyja itt jól, kitörölhetetlenül hagyja itt a nagybetűs Picsába'.

3 megjegyzés: