Az időutazó felemása

Egészen különös élményben volt ma részem.
Javítottam, dolgoztam a szobámban. Szokásos.
És egyszer valami furcsa hang a konyhából:
"Figyelj, most bemegyek, de bármit is látsz, ne ijedj meg! Ígérd meg!"
Talányos hang... Mindenesetre nem tudtam nemet mondani. "Gyere." Benyitott. Én voltam az. Én. Meglepődtem, de nagyobb csodát is láttam már életemben, meg amúgy is olyannak tűnt, aki tudja, mit akar, hát nem kérdeztem semmit. Hagytam beszélni. Hagytam beszélni magam. Hozzá is fogott. "Figyelj, könnyen meg fogod szokni - tudom -, de hamarosan elkezdődik egy szakasz az életedben, amikortól szinte az akaratodtól függetlenül, néha-néha eltévedsz az időben. Időt fogsz utazni. Így vagyok itt most én is, jövő nyárról jöttem." - zúdította rám. "Jó."- válaszoltam neki nagy cizellált választékossággal, és a kezébe nyomtam néhány dolgozatot, hogy segítsen javítani. Ha őt nem zavarja, hogy itt áll anyaszült meztelen, legalább hasznát vegyem. Ha fázna, öltözzön fel, nyilván tudja, hol vannak a ruháim. Persze azért érdekelt. "És? Most az egyszer találkozunk?" Elmosolyodott: "Ez már a harmadik... Láttalak gyerekként, meg a múlt héten." És mosolyog. "A múlt héten?!" - nézek rá kérdőn. "Igen, beszélgettünk is, buliból hazafelé leptelek meg a sötétben, otthon még együtt ittunk, és mivel te hamarabb kezdted, a végére már elég részeg voltál ahhoz, hogy fogadjunk, emlékezni fogsz rám ma. Nem emlékszel, tehát én nyertem." "Kurva nagy különbség." - néztem rá, gratuláltam neki, és elröhögtük magunkat. Azt gondolom, más embernek az én helyemben rengeteg kérdése lett volna önmagához. Én viszont csak néztem magamra, néztünk egymásra. Sima, tiszta nyugalommal. Így természetes, már most is voltam annyira bölcs, hogy legalább ennyire jövő nyáron is leszek. Ha tehát valami gáz volna jövő nyárig, azt jövőbeli önmagam biztos kérdezés nélkül is elmondta volna nekem. De ehelyett csak nézett. Hát nyugodt maradtam, mert nyugodt voltam. "Van itthon sör?" - kérdezte. "Van, persze, de előbb javítsuk már ki ezt a pár szaros dolgozatot. Utána ihatunk egyet." "Persze, hogy legközelebb megint magyarázkodnom kelljen." "Legközelebb...? Legközelebb hagyd a francba. Inkább csak üss meg tiszta erőből, úgy is tudod, hogy kurvára erre vágyom." - mosolyogtam rá, és kimentem a konyhába a sörökért.

Hulló falevelek

http://www.youtube.com/watch?v=JWfsp8kwJto

Nézd,  magját bontja az első hóvirág

Ezerszer nemhitt csoda; 

Élet nyílik s áttöri a halál-falat,

Mag hó alatt, mag hó alatt.

Emlékemben hulló falevelek.

Beléjük mar a szél,

Meg-meglibbenti őket valami homályos

Tánczene kopott, örök-arany taktusaként

Emlékemben hulló falevelek,

Vállad ívét festi meg velük

A nagy kujon, e bolond dallam, a szél,

- Csak egy pillanat, s tovafoszlik látomásod.

Töredék, nem is volt fél-pillanat,

S mégis elég, hogy belémkösse magát,

Füstös, pislákoló lelkembe-betongyanánt.

Őrizem hajad illatát,  őrizem a vállad ivét,

S szemeid csodafényét, miközben kézfejed ízét...

Őrizem tisztaságod, hisz másod nincsen,

Emléked őrzöm,  valód - emléked...

- S  őrizem a hitet, hogy egyszer létezTÉL, s nem csak

Én álmodtalak.

Őrizlek, őrizlek nem-más-magamnak,

Megmaradsz bennem;

Mag hó alatt, mag hó alatt.

Veronika kendője

na köpd ki a végét is

nem ne szégyelld más is járt már így erről szól ez a hülye alkohol

értem persze kicsit sok lett napnál világosabb ne szégyelld jajj hagyd már

töröld meg az arcod tessék itt egy kendő na nehogy már elpityeredj

ejnye hát mi végre

ezér vagy húsz éves

nem lesz semmi baj más is járt már így

csak a gyomrod nem bírta na

azt a de kurva szép vagy hányás után

megcsókolhatlak

eredj

..ha gondolod hogy valahol bárhol
egyszer mégis szembejöhetsz a letisztult
lélek és test-anyaggal
ha gondolod s hiszed hogy találkozhatsz
gyémánttá érett önmagaddal
eredj...
...ha nem tudsz majd nevet mást
ha nem ismersz senkit és nincs név
nincs név más a világon mint önmagad neve
s ezt kimondani sem lesz másnak
teremtő ereje
ha egy leszel végre önmagaddal
önnön véreddel kiforrott lélekkel
teljesen tel-je-sen egy
és semmi de semmi más semmi
eredj...
...ha megéred egyszer mégis
a fogad csak szívd össze
egy lélegzet -ennyi
s gondold hogy nem volnál te sem
hogy nem volna múltad s hát elvégre
nem volna nyelved hited jelened istened
ha anyád könnyzápora jóságos eső
zúduló patakjaként
ki nem mossa életed
e millió éves újszülött
monumentum hegység
fekete fekete fekete rögei közül
az aranyat
eredj...
... eredj meg akkor a patakkal
lásd összefolynak az anyai könny
s a szent emlőről csorduló életnedv
eredj
eredj meg vele
s fizesd meg béred a létért
fizess azzal amid van hogy a patak széjjelhord
tiszta szemcsés gyémánt-aranyat
s belemos eldugott veszett létek
meddő termőföldjeibe...
... s akkor végezetül ha tudsz állj meg egy percre
a fogad csak szívd össze
egy lélegzet -ennyi
s tekintsd szíved
a terek s idők öklömnyi-magzatnyi-végtelen
keresztmetszetét
a fogad csak szívd össze
egy lélegzet -ennyi
ennyi
s mondd ki anyád nevét;
a neved

Hátba

Van gyenge pontom, ha megkérdeznéd, meg is mondanám.
Védekezni se tudnék, tennéd a dolgot, hamar végeznénk.
Csakhát értem én, hogy nem kicsinálni, nem az a cél.
A hangsúly a hogyanra kerül. Élvezni, élvezni, még, még élvezni azt, ahogy pusztítasz.
Azt, hogy miközben. Azt, hogy éppen.
Erős vagyok, és beszarnál, ha értenéd a taktikám.
Minden esetre már ez is nagy előny: Nem félek.
És van itt még valami. Négy szócskát üzenek csak, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihúnysz: miközben gyilkolsz, én erősödöm.
Miközben gyilkolsz, én erősödöm.

Öndefiníciók - vol. 3

A pályát megfutom, a hit megtart.

pulmonary

A tüdő belső égésű motor.
Nesze, öcsém, itt egy tizenkettes oktánszámú - szóltam, és a kezébe nyomtam egy szál szikkadt Kossuthot - ezt tankoljad, de tüdőzzed vastagon, az oxigén fokozza az égést. Hadd pörögjön a motor, b*zd meg.

102

Vad, mélypiros fürtök érlelődnek tőkéimen.
Csípje dér első csorduló cseppjeim, a jó nedű mély,
százados-mozdulatlan pincékben érlelődik.
Takarjátok el a Napot.
Hasis, alkoholíts, gyönyöríts,
zengjétek el a kiüresedés néma himnuszait,
mindenki okádja ki a az őt feszítő semmit,
már csak egy nap van hátra holnapig,
már csak kettő holnaputánig,
csupa frázis amit belélegzel, Kasikám,
nyírjátok le a fekete bárányt, ne örülhessen a gazda.

bizonyosan

Sorban áll, tetszik jegyet venni? Vennék, csak nekem előbb még össze kell koldulni rá. Óhh, ezek a mocskok ellopták a nyugdíjamat. Menjetek az állomásokra, proletárok törnek utat vasmaguknak, bizonyosan el akarnak jutni a jelenig. Reménytelen. Reménytelen. Nah, mindegy, megyek, indul a vonatom. Az aluljáróban egy dzsippó centrifugát viszen a hátán. Legalábbis valami időgépnek képzeli, úgy hisz benne. Mert olyannak néz, de ezt így vedd, hogy hamarabb fogja az időt átlépni vele, minthogy arra használja, amire kitalálták. A Jóságos Isten elkéseti nekem 1 perccel a vonatot, hogy én is elérjem, sőt egyenesen időzhetek az aluljáróban. Egyik lépcsőlejárón néni jön lefelé. Hallom. Az utánfutója meg-megdöccen ugyanis a lépcsőfokokon. Lefelé. Tényleg egy néni lehet, de rám nem néz, ezeknek mintha kötél kötné össze a szemüket a földdel. Sínen megy a szemük a talajon. Szemből dühös, öntelt ember érkezik, hatalmasan izmosnak érzi magát, pedig már majdnem akkora, mint én vagyok. Mint a kés hasít el mellettem tekintete, észre sem vesz. Nem vagyok én arra méltó. A markát úgy szorítja, bizonyára belemar a saját tenyerébe. De az is lehet, hogy körme sincs, mint azoknak a kitalált lényeknek, amelyeket most találsz ki és nincsen körmük. Én elmondom a világot, a világ meg elmond engem. Cimborák vagyunk ám. Na a kemény fekete ember hirtelen mégis rám néz. Francokat, dehogy, csak észrevette, hogy egy fekete kutya érkezik a hátam mögé a lépcsőn lefelé. Azt nézte. Közepesnél valamivel nagyobb termetű, félhosszú szőrű, teljesen fekete dög. Odaáll velem szembe és néz. Hosszan a szemembe. Ahogy fordít egy kicsit a pofáján, a füle meglebben, mint valami lepkeszárny. Szánalom, egy kutyával szemezek. Aztán megremegnek a keretek, vonat érkezik. Határozottan indulok neki, s az eb marad, meg sem rezzen, néz tovább a szemem helyére. Hát ilyen jóságos tekintetem van. Szép kutya. Kérem vigyázzanak, a következő sorra erős mondat érkezik. Az a kutya volt az Isten. Meg akartam simogatni, s ott volt a tekintetében: te is tudod, hogy még nem lehet. Vérzik a szívem, amiért nem ölelhetem meg a kutyát. Felmegyek a lépcsőn, de van valami szokatlan dolog, a lépcsőt átépítették, most egyenesen az állomás főbejáratához vezet. Meg kell várnom a következő vonatot. Most vagy a valóság olyan, mint a tisztítótűz, vagy a tisztítótűz olyan, mint a valóság. De ha ebbe egyszer majd jobban is belegondolok, akkor, amikor most, akkor azt kell mondanom, hogy ez az én szempontomból sajnos tökéletesen mindegy.

k, mint

... apámmal arról győzködjük egymást, hogy kinek kellene már végre felnőnie. Ha csak 2 szót szól hozzám 1 hétvégén, az azért 0. Mit sértődsz meg?, te még ennyit se.. Görcs van a kezemben, sok mindent el akarok mondani, csak egyszerűn ahogy elindulnak belőlem, végig a kezeimen, megakadnak a csuklóm tájékán. Nem tudnak kijönni. Ha így haladunk, bizonyosan le kell vágnom a kézfejeim, hogy megszülessen, aminek meg kell. (De a másikat hogyan...?!)Ha Berzsenyinek saját blogja lett volna, bizonyosan soha semmit nem írt volna rá. Ha 2+2 négy, akkor vigyen el a pék. Szerettem lakást akar nekem venni hamarosan, csak most előbb még éppen telefonszámlára gyűjt. Szimultanizmus. Itt vagyok, ott vagyok, mint a fekete szurok. Belsőm a kinti rendetlenhez szabja magát, az üveghegyen túl a konyha fala lehet talán, sőt, bizonyosan ott áll a masszív konyhafal az üveghegy mögötti elképzelhetetlen távolságban, ha visszaváltanánk az üveghegyet, el lehetne látni a falig. Igazából más életet élek, mint néhány hónapja, nem járok el, se ide, se hova. Mesés idegen arra kér a buszon, hogy cseréljünk helyet. Nem érzem rá méltónak magam, inkább élném a saját életem. "Jópofa" vagyok. Amúgy. Mint a szelektívbe szánt palackok. Üres, hasznavehetetlen, de még tűrnie kell egy darabon, meg kell szenvedni azért, hogy végre összepréseljék. Ezt persze nem magamról gondolom. Nincsen apám, nincs rózsás labirint. Dsuang dszi a legvalóságosabb valóság. De van kapaszkodó, egyfajta kordinációs pont, el tudod dönteni, melyik a valóság. Az, amelyikben jön telefonszámla. Az álom meg, amelyikben kifizeted. - meséli egy cirmos picsa jaj, a buszon. Röhögök. Darabig tűri, aztán megkér, ne röhögjek, ez egyáltalán nem vicces, végül vért köhög a karomra. Nézek rá, kitágulnak a pupilláim, telik a tüdőm. A távolság törékeny víz. Nem bírod ki egy levegővel. Nem bírod ki egy sikollyal. Ha mellúszásban úszod, szétvágják alkarod a szilánkok, ha meg pillangóban, akkor Sz. L. verset ír rólad. Mitévő legyek dongják be a buszt. A telefonszámla definíciója tehát: átjárás álom és valóság lehasznált, leélt, ribanc dichotómiája közt. Jöjjön el a te-lefonszámla. Lezárom-Lázárom, lezárom-lázálom. Akkor is, édesapám, tessék már felnőni végre!
k, kómában fekszik egy vidéken, amilyenek vannak legbelül, ahová egy kép Dalit festette háttérnek. Csiklandja a spanyolbajusz a talpát, bizonyosan azért halálhörög. Kék-fekete Lacrymosa sűvít keresztül illat gyanánt. Egy-két-há-Egy-két-há/Egy-két-há-Egy-két-há...
Egy, kettő, három, te leszel a párom. Vagy a végén ugyanennek: te leszel halálom. De hát, nem akarok ilyen drámai lenni, szóval, kérlek, képzeljetek valami vidámat a végére. Mondjuk ide. Nekem nem megy. Nekem nem jön.

Két mondatban

Az első ember, akinek hazudtál, valójában már a második.

hang

Kassákot tanítottam ma enyéimnek -
először életemben.
S
talán
utóljára.
Izzadtam.
Remegett a térdem, remegett a testem, a valóm remegett.
És a hangom tiszta volt
feszes férfihang természetes szerkesztetlen nem álságos
őszinte
tiszta tiszta tiszta
mint soha korábban.
Tudok az érzésre hasonlatot is szerkeszteni:
azt gondolom, ha egyszer majd a Rendező elé kerülök, semmit nem fog megkérdezni arról, milyen szerepeket játszottam eddig. Azokat tudja. Ehelyett csak egy rövid időre egymás szemébe nézünk. Egy rövid időre, amíg csak egyet kérdez, s amig csak egyet válaszolok. Megkérdezi majd a nevem. S én a szemébe mondhatom. Innen fogja tudni, hogy melyik irányban kell távoznom.
A hasonlat:
Azt hiszem, ma olyan hanggal tartottam órát, amelyik hangon majd a Jóistennek valom meg egész valómat.
A mai napon hálát érzek. És olthatatlan láng ébredt bennem; ha lehet, szeretnék még gyakorolni...

egy nő emlékezete

kék és fekete színek
szerelméből fogan a halál
a világ elpusztulását minek megénekelni
a világ elpusztulását kinek megfesteni
minden ajándékod hogy kifújhatod magad hogy
ellazíthatod az izmaidat
ez következik abból hogy úgy is mindegy mit teszel
felesleges erőlködnöd az elmúlásod független tőled
nincs jövő nincsenek jövőbe vetett hitek
csak a jelen van hát minden ajándékod hogy kifújhatod
magad hogy ellazíthatod izmaidat hogy elernyedhetsz
megpihenhetsz mielőtt minden a
körülírás körülírásának a megéneklése
barátaim a véresnyakú nap árnyékában barátaim
akiket éleitekre hajtogattam
barátaim akik megértitek
képeimet papalangó á-e-a-u
lazítsátok el ti is izmaitok
melegedjetek meg a máglya körül
ha már tüzet raktak az életfából
barátaim akik megértitek megértitek
képeimet
ne küldjetek többé fehér temperát