papírra vetem, vigye a szél, tűnjön!
a pellengértánc önmegvetés és megfelelési kényszerek borotvaéles pengehatárán
a tükörképem törött képe
az anyatej és az ecet közötti abszurd de megkérdőjelehzetetlenül valóságos kapocs
a néha-lét gyakorizálódása
a nem-lét hat ára: én te ő mi ti ők
a gyémántfragmentum ami a szívem
ami az vagy mégsem az
Ami, az vagy.
a rosszul feltett kérdés, hogy mit vétettünk
az, hogy mit nem
az, hogy kár beléd a levegő
az, hogy mese a te meg ő
hangod, tekinteted, remegő szívdobbanásod,
én-te-ő-mi-ti-ők senkise-másod
hogy ami fájt, azt szíved tetejére ásod
körülvettek, rettenet, dederuntos kegyelet
sikíts most
sikíts hatszot hetvenhétszer
sikíts amíg hangod át nem töri az időt fonákhorgaival
hátha meghallja lovaglóülésben az anyád
mielőtt megfogansz
a törött képem tükörképe
az, hogy mielőtt elkezdődik
tulajdonképpen már
vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése