2010. március 16., kedd

tinta - a szerelemről

papírra vetem, vigye a szél, tűnjön!

a pellengértánc önmegvetés és megfelelési kényszerek borotvaéles pengehatárán

a tükörképem törött képe

az anyatej és az ecet közötti abszurd de megkérdőjelehzetetlenül valóságos kapocs

a néha-lét gyakorizálódása

a nem-lét hat ára: én te ő mi ti ők

a gyémántfragmentum ami a szívem

ami az vagy mégsem az

Ami, az vagy.

a rosszul feltett kérdés, hogy mit vétettünk

az, hogy mit nem

az, hogy kár beléd a levegő

az, hogy mese a te meg ő

hangod, tekinteted, remegő szívdobbanásod,
én-te-ő-mi-ti-ők senkise-másod
hogy ami fájt, azt szíved tetejére ásod
körülvettek, rettenet, dederuntos kegyelet
sikíts most
sikíts hatszot hetvenhétszer
sikíts amíg hangod át nem töri az időt fonákhorgaival
hátha meghallja lovaglóülésben az anyád
mielőtt megfogansz

a törött képem tükörképe

az, hogy mielőtt elkezdődik
tulajdonképpen már
vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése