2010. február 3., szerda

hang

Kassákot tanítottam ma enyéimnek -
először életemben.
S
talán
utóljára.
Izzadtam.
Remegett a térdem, remegett a testem, a valóm remegett.
És a hangom tiszta volt
feszes férfihang természetes szerkesztetlen nem álságos
őszinte
tiszta tiszta tiszta
mint soha korábban.
Tudok az érzésre hasonlatot is szerkeszteni:
azt gondolom, ha egyszer majd a Rendező elé kerülök, semmit nem fog megkérdezni arról, milyen szerepeket játszottam eddig. Azokat tudja. Ehelyett csak egy rövid időre egymás szemébe nézünk. Egy rövid időre, amíg csak egyet kérdez, s amig csak egyet válaszolok. Megkérdezi majd a nevem. S én a szemébe mondhatom. Innen fogja tudni, hogy melyik irányban kell távoznom.
A hasonlat:
Azt hiszem, ma olyan hanggal tartottam órát, amelyik hangon majd a Jóistennek valom meg egész valómat.
A mai napon hálát érzek. És olthatatlan láng ébredt bennem; ha lehet, szeretnék még gyakorolni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése