Az időutazó felemása

Egészen különös élményben volt ma részem.
Javítottam, dolgoztam a szobámban. Szokásos.
És egyszer valami furcsa hang a konyhából:
"Figyelj, most bemegyek, de bármit is látsz, ne ijedj meg! Ígérd meg!"
Talányos hang... Mindenesetre nem tudtam nemet mondani. "Gyere." Benyitott. Én voltam az. Én. Meglepődtem, de nagyobb csodát is láttam már életemben, meg amúgy is olyannak tűnt, aki tudja, mit akar, hát nem kérdeztem semmit. Hagytam beszélni. Hagytam beszélni magam. Hozzá is fogott. "Figyelj, könnyen meg fogod szokni - tudom -, de hamarosan elkezdődik egy szakasz az életedben, amikortól szinte az akaratodtól függetlenül, néha-néha eltévedsz az időben. Időt fogsz utazni. Így vagyok itt most én is, jövő nyárról jöttem." - zúdította rám. "Jó."- válaszoltam neki nagy cizellált választékossággal, és a kezébe nyomtam néhány dolgozatot, hogy segítsen javítani. Ha őt nem zavarja, hogy itt áll anyaszült meztelen, legalább hasznát vegyem. Ha fázna, öltözzön fel, nyilván tudja, hol vannak a ruháim. Persze azért érdekelt. "És? Most az egyszer találkozunk?" Elmosolyodott: "Ez már a harmadik... Láttalak gyerekként, meg a múlt héten." És mosolyog. "A múlt héten?!" - nézek rá kérdőn. "Igen, beszélgettünk is, buliból hazafelé leptelek meg a sötétben, otthon még együtt ittunk, és mivel te hamarabb kezdted, a végére már elég részeg voltál ahhoz, hogy fogadjunk, emlékezni fogsz rám ma. Nem emlékszel, tehát én nyertem." "Kurva nagy különbség." - néztem rá, gratuláltam neki, és elröhögtük magunkat. Azt gondolom, más embernek az én helyemben rengeteg kérdése lett volna önmagához. Én viszont csak néztem magamra, néztünk egymásra. Sima, tiszta nyugalommal. Így természetes, már most is voltam annyira bölcs, hogy legalább ennyire jövő nyáron is leszek. Ha tehát valami gáz volna jövő nyárig, azt jövőbeli önmagam biztos kérdezés nélkül is elmondta volna nekem. De ehelyett csak nézett. Hát nyugodt maradtam, mert nyugodt voltam. "Van itthon sör?" - kérdezte. "Van, persze, de előbb javítsuk már ki ezt a pár szaros dolgozatot. Utána ihatunk egyet." "Persze, hogy legközelebb megint magyarázkodnom kelljen." "Legközelebb...? Legközelebb hagyd a francba. Inkább csak üss meg tiszta erőből, úgy is tudod, hogy kurvára erre vágyom." - mosolyogtam rá, és kimentem a konyhába a sörökért.