... apámmal arról győzködjük egymást, hogy kinek kellene már végre felnőnie. Ha csak 2 szót szól hozzám 1 hétvégén, az azért 0. Mit sértődsz meg?, te még ennyit se.. Görcs van a kezemben, sok mindent el akarok mondani, csak egyszerűn ahogy elindulnak belőlem, végig a kezeimen, megakadnak a csuklóm tájékán. Nem tudnak kijönni. Ha így haladunk, bizonyosan le kell vágnom a kézfejeim, hogy megszülessen, aminek meg kell. (De a másikat hogyan...?!)Ha Berzsenyinek saját blogja lett volna, bizonyosan soha semmit nem írt volna rá. Ha 2+2 négy, akkor vigyen el a pék. Szerettem lakást akar nekem venni hamarosan, csak most előbb még éppen telefonszámlára gyűjt. Szimultanizmus. Itt vagyok, ott vagyok, mint a fekete szurok. Belsőm a kinti rendetlenhez szabja magát, az üveghegyen túl a konyha fala lehet talán, sőt, bizonyosan ott áll a masszív konyhafal az üveghegy mögötti elképzelhetetlen távolságban, ha visszaváltanánk az üveghegyet, el lehetne látni a falig. Igazából más életet élek, mint néhány hónapja, nem járok el, se ide, se hova. Mesés idegen arra kér a buszon, hogy cseréljünk helyet. Nem érzem rá méltónak magam, inkább élném a saját életem. "Jópofa" vagyok. Amúgy. Mint a szelektívbe szánt palackok. Üres, hasznavehetetlen, de még tűrnie kell egy darabon, meg kell szenvedni azért, hogy végre összepréseljék. Ezt persze nem magamról gondolom. Nincsen apám, nincs rózsás labirint. Dsuang dszi a legvalóságosabb valóság. De van kapaszkodó, egyfajta kordinációs pont, el tudod dönteni, melyik a valóság. Az, amelyikben jön telefonszámla. Az álom meg, amelyikben kifizeted. - meséli egy cirmos picsa jaj, a buszon. Röhögök. Darabig tűri, aztán megkér, ne röhögjek, ez egyáltalán nem vicces, végül vért köhög a karomra. Nézek rá, kitágulnak a pupilláim, telik a tüdőm. A távolság törékeny víz. Nem bírod ki egy levegővel. Nem bírod ki egy sikollyal. Ha mellúszásban úszod, szétvágják alkarod a szilánkok, ha meg pillangóban, akkor Sz. L. verset ír rólad. Mitévő legyek dongják be a buszt. A telefonszámla definíciója tehát: átjárás álom és valóság lehasznált, leélt, ribanc dichotómiája közt. Jöjjön el a te-lefonszámla. Lezárom-Lázárom, lezárom-lázálom. Akkor is, édesapám, tessék már felnőni végre!
k, kómában fekszik egy vidéken, amilyenek vannak legbelül, ahová egy kép Dalit festette háttérnek. Csiklandja a spanyolbajusz a talpát, bizonyosan azért halálhörög. Kék-fekete Lacrymosa sűvít keresztül illat gyanánt. Egy-két-há-Egy-két-há/Egy-két-há-Egy-két-há...
Egy, kettő, három, te leszel a párom. Vagy a végén ugyanennek: te leszel halálom. De hát, nem akarok ilyen drámai lenni, szóval, kérlek, képzeljetek valami vidámat a végére. Mondjuk ide. Nekem nem megy. Nekem nem jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése