Tollmanó

Új lakóm van, a tollmanó,
nesze csak ritkán hallható.
Bújik az asztal és ágy alatt,
folyton elrejti a tollamat.

Nincs a lakásban egy toll sehol,
Ámulok-bámulok, ejnye, no',
ha nem viszi el, csak a kékeket,
írjak hát színes képverseket?

Nem éppen barát a tollmanó,
jól nyakon csípni de volna jó!
Összekötném a két kezét,
Kipeckelném a kis szemét.

Nézze, csak nézze, hogy írok,
És írnék addig, amíg bírok!
Büntetném bosszantó versekkel,
hogy nincs jobb, például ilyennel.

De - fürkészem - sehol sincs tollmanó,
és ez felettébb, felettébb bosszantó!
Orozva vigyázom laptopom,
Szúrós hang sziszegi: "ellopom".

Nem érnék még a vers végére,
De merülök, és nem hagy békébe':
Hová is tettem a töltőmet...?
... nehéz a dolga a tollmanós költőnek!