Fontos volna, hogy itt legyél mosogatás közben,
amikor váratlanul megvágom magam egy szilánkkal.
Megtartanád kezem fejét alulról, és fel-
fognád kezed kelyhében vékony csíkban, kecsesen,
méltóságosan alácsorduló véreim.
Áldozat lenne tenyered oltárán az enyém,
fölajánlanám magam, és áldott volna véremnek
minden cseppje, mely bőrödhöz tapad.
Szavak nélkül, tekintettelenül és süketen,
- érzékszerv mit sem ér -,
a létezésemmel adnék hálát
valameddig csak lehet.
Amíg a sorban állok a benzinkúton, és este,
amikor a péknél kenyeret veszek.
Amikor csilingel a mikró, vagy amikor a sötétítőt
visszahúzom, és a testemre sötétet engedek.
Ha megvágom, vagy ha nem vágom meg magam
mosogatás közben. Fontos volna, hogy itt legyél.
Véreim? Érdekes megfogalmazás...
VálaszTörlésÍgy költőibb, vágod.
VálaszTörlésMeg a péknél veszi a kenyeret, nem az Intersparban, mert ő művész. És isten ments, hogy mosogatógépet használjon, mert akkor miről szólna e kedves ödipuszi poéma? Mindössze egy mikró képviseli itten a modern technológiát, de még az is szendén csilingel, mint egy kibaszott száncsengő.
VálaszTörlés65 méter ide a pékség, leléptem. ;) (És finom a kenyerük, de mindegy is.) Hogy a "véreim"? Hát... így nélküle, talán megvolna a magtalanság, meddőség áthallása a tenyerében a véremmel, de nem sikerült elég direktnek lenni, úgy tűnik. Na, csak belekerget a nagyérdemű, hogy gyáva módon a szövegem védelmére keljek! Mindegy, ezt már leírtam, vézna, szánalmas figura, én, én, én. (Ez is így lett költőibb.) Viszont nagyon megköszönném, ha egyszer jeleznek a Tisztelt Névtelenek, hogy találtak valami építő jellegűt a szövegeimben, mert így még azt fogom hinni, hogy valóban bűn tollat ragadnom. És ezt nem csak szemtelenül kérem, de valamelyest tényleg vágynék rá. Szép napot kívánok, és köszönöm a figyelmet!
VálaszTörlésKedves k.!
VálaszTörlésAmiért én visszajáró vendég vagyok e vidéken, az abból fakad, hogy k. érzelemvilágának kivetüléseit, egy alternatív valóságot érzékeljek a művein keresztül. Számomra fontos a hitelesség, melyet nem csorbíthat a másoknak való megfelelni vágyás. Az, hogy másoknak tetszik-e, vagy nem, az az írója szempontjából teljességgel lényegtelen, hiszen ő önmagát adta a műben, így mások véleményre való hagyatkozás saját gerincének kettétörésével valósulhatna meg.
Hol maradna ekkor a hitelesség és az önkifejezés?
Attól még, hogy valaki "önmagát adja", bizonyos nívót nem ártana megütni. Hiába hiteles, ha közben csapnivaló.
VálaszTörlésde hát, kedves névtelen, Ön is visszajár olvasni... s ha ezt tagadná, szóra mégis méltatja. ha nincs nívó és csapnivaló, miért tesz bele energiát? ne gyötörje magát!
VálaszTörlés