6 éve nem köszöntöttelek

Csak halkan mondom az esti horizontba, szeliden - kevés szó maradt hűséges hozzám, és elhagytak a rímek -, hogy jó volna felköszönteni. Mint régen, amikor nem volt más, csak a szeretet. Mellettem szupersebességű vonatok robbannak a semmibe, soha korábban nem értek ilyen gyorsan célba, igaz, talán már nem is visznek senkit sehová. Az ég alján madarak gyűlnek össze, zavarodottnak tűnnek, hová menjenek.
Néhány felhő, szinte állnak, lassan jönnek csak felém,

de elszórják majd felettem, bizonnyal elszórják kénes könnyeik,

és por és hamu lesz a világ, és por és hamu az ismeret.

Milyen nehéz az elmúlásról szólni, ha közben a szavak is fogynak. 

Egyre kevesebb van belőlük, próbálgatom, sorra mondogatom

 a legfontosabbakat magamban, megbocsátottam,

megbocsátottam, neked is, magamnak is, nem vétkeztünk,

nincsen pokol, nincsen pokol, megbocsátás, hit, remény...

Hogy van tovább? - Nézem az eget. Egyre közelebb jön,

talán azért, hogy a végtelenbe lökje magát a mellkasomról

és a porba tiporjon. Olyan kevés szó maradt meg.

Mi az hogy rím? Mi az, hogy ritmus, ütem?

Hogyan kell verset írni arról, hogy miután

kivontad magad a világomból, itt állok

lírai szituáció nélkül, s maradék szavaimmal,

melyeket úgy őrizgetek s számolok,

ahogyan a halálraítélt őrzi az utolsó cigarettáit. 

Mit is kell átvinni? Miféle túlsó part?

Miféle más gyönyör? Csak az áthidalhatat-

lan messzeségek maradtak, csak a puszta,

csak a párhuzamosok kiiktathatatlan,

könyörtelenül állandó távolságai.

 Azért szerettél jóvá, hogy így kelljen?

Hogy egyedül? Hogy vérben ázva?

Hogy meggörbülten és megkopaszodva

megpusztulni? Mit mond majd az ördög,

ha maholnap ideér, és a szemébe mondom,

hogy én még szeretek?

Zsákjába dug-e, s begyömöszöl az összes 

többi alá, a legmélyebb bugyorba, 

vagy netán visszafordul-e majd, 

s megszégyenülten kullog el.

Nem lehet már verset írni abból,

hogy hiányzol, a líra az elmúlás 

szajhája lett, és leélték, 

elhasználták a testét.

S mint ilyen,

tulajdonképpen

méltatlan 

erre az 

imára.