szőlőtermés csapódik a Földre
az ítéletnél angyalok izzadnak angyalok sírnak
angyalok szemei kiesnek a zokogástól
a fájdalomban a nincs-tovább-könyörületben
magukkal rántják a port e sivatag fúló perzselő
legéből le a földnek szikláira sziklák üregébe
üregek aljába mélyek sötétjeibe a sötétség honába
a pokolnak tornáca megtelik vízzel vajon meddig
bírja a kapu szélesen amíg a sötéthez szokott szem
csak ellát e határon az Ítélő türelmének falánál
adjatok innom szo-o-o-o-o-o-omjazom
hasítja ketté a leget élesen a torkából fröcsögő véresen
az Ember hangjának emléke aki látja már hogy szakadni fog
szakadni fog hogy szakadatlan szakadni fog
és meg nem áll ma az Egy a Mindenható
az Igazságos a Véres Bíró haragja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése