Milyen állandó lettem utánad.
Mennyire észrevétlenül, de mégis
megkérdőjelezhetetlenül van
jelen a jóság az életemben.
Micsoda békét hord magában,
aki nap mint nap kimondja a Halált.
De arra is ma ébredtem rá, hogy
két kutyát szeretnék, egy nemeset
és egy korcsot, hogy lázadásul
egyformán szerethessem őket.
A békét, ha kivívták, mindig
háborúval vívták ki.
Beteg anyám hangja ma úgy csengett,
akár 2 év előtt.
Haldokló emberek kezét akarom fogni,
miközben egyedül mennek át oda,
ahol nincs magány többé.
Mert erős vagyok, mint József Attila.
Március van, egy nő illatától
megrészegülten szédülök át az
ódák hónapjába.
Lassan akarok szeretni,
mert így tanítottam magam.
Ha rabul ejtenek, az nem fogság,
a szabadságát csak egy esetben veszíti
el az ember, ha önként lemond róla.
Ha tehát el akarsz futni mellettem is,
bátorítom lépteid.
Csak mérd fel jól az irányt: vigyázz
az egyirányú utakkal.
Március van s egy-egy nyáridéző délutánt
követve úgy veri el a sűrű eső a vágyat,
mintha tényleg lenne felettünk egy Isten,
aki hisz bennünk.
Nekem ne mondd, hogy
szomorú ez a szöveg, esetleg annyit
nem értesz, hogy a béke fokmérője
nem a vidámság.
Szeretlek - ha tudni akarod,
de ehhez tudnod kell, hogy tudni akarod-e.
Lányok kacaja sűrű fonattá zsong eggyé a téren,
körém gyűlik, s bőrömre feszül.
Talán megbírja súlyomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése