A Törvény

A különböző utak közös szakaszairól írok,

ahová ugyanaz a fény ragyog be. 

Aztán a magányról írok, amely a többi rész felett szürkéllik, 

homályát hátra és előre vetve az úton, 

hogy ne tudd, mióta és meddig.

A matematikai esélyéről annak, 

hogy végül belefut az út egy másikba, 

amelytől aztán nem fog elválni többé.

Csak a szokásos nyöszörgéseimről írok,

arról, hogy milyen ügyesen megnőttem,

hiszen ma is az eszemre hallgattam.

Közben megjegyzem, nem nőttem ki és nem is fogom,

büszkén viselem csakazértiseimet.

Arról írok, hogy az ismeretlent a Törvény szerint irtani kell,

ma is csak el kellett volna taposnod.

Arról írok, ha valaki félig enged közel,

azt a Törvény szerint jogod, tehát kötelességed volna gyűlölni.

Arról, hogy jónak lenni, ha megpróbálod, 

a Törvény szerint égbekiáltó bűn,
átok, kín, fertő, lemoshatatlan bélyeg.

Arról írok, hogy szarok a Törvényre.