Vártam úgy, mint gyermek,
vártam, akár ifjú herceg
koronája napját.
Esőben, hóban, sárban,
a sötétségben is vártam
harangod hangját.
Vaksi szerelmes gyanánt,
igent, nemet és talánt
is viseltem,
S ha kellett, hittem a Napot,
s hogy a fáklya én vagyok
ez őrült hidegben.
Mint hívő a Sion hegyét,
jós a jövő kusza egét,
fürkésztelek,
S ha hirtelen bárhonnan
nesz zizzent, álmomban
téged reméltelek.
Vártam, mint agg király fiára,
Ki épp most jön világra
veszélyben,
Vártam, mint hajlék- és hontalan,
s végül vártam hát a magam
nevében.
Most hideg van, mély csend, sötét,
szél sem járja az éj ködét,
és sár...
Megtört hit heged bennem,
a férfiban, aki magam helyett lettem.
- És vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése