Mikor elhagytam, s a lelkem roskadozva vittem,
lassan fájt és közben lassan múlt el minden.
Fekete fényben négyezer éven
át ragyogott a semmi,
és a hidegben ringott felettem
az ősi sors: menni, menni, menni.
Mostantól lágy hínár ring tiszta vízen
és én tudom, Én tudom, hogy van mibe' hinnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése