Aztán - senki nem hiszi - leszáll, s alázattal elindul kifelé, akárha egy kép keretei irányában. Alakja törpül, egyre törpül, közben határozott térdei szilárd rezdülése csak tovább mossa homályos körvonalait. Mintha nem is ő kisebbedne, hanem az őt körülvevő Mindenmás nagyobbodna, - a Semmi. Valahol egy ponton megáll, ez a pont pedig abban a megfoghatatlan de mégis megkérdőjelezhetetlenül valóságos pillanatban, amikor a mozgás átváltozik mozdulatlansággá, a szemedbe tapad, oda beég mint meteorszilánk, ott megkövül, s ha soha nem is akarod látni majd többet, akkor is ott marad kitörölhetetlenül, összetéveszthetetlenül. Ezután, vessed bárhová a tekinteted, ez a szilánk elkísér, s az, hogy látni mostantól mindent ezen keresztül fogsz, tulajdonképpen azt jelenti, hogy enélkül már nem is láthatsz majd semmit.
Semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése