Kijön a személy

Figyelj, ha nem akarod, ne olvasd el. Gondolom, te is tudod, te is tisztában vagy azzal, ha szabad akaratodból mégis elolvastad, akkor minden felelősség a tiéd. Igazából, a lételmélet felől neked oly' mindegy, hogy én megírtam-e valamit vagy sem, egészen addig, amíg el nem olvasod. Igenis van piros meg kék kapszula. Tisztelt olvasóm, szeretnélek megkérni, hogy a saját érdekedben takarodj innen. (Igen, hajlandó vagyok tiszteletlen lenni is, elvégre a cél szentesíti.)

Mert ha még ezt is olvasod, valószínűleg rábaszol. Egy emberről fogsz ugyanis olvasni, aki soha nem beszél magáról, k-ról egyes szám harmadik személyben, még az előző tagmondatban sem. Egy emberről, aki régi tervének eleget téve tegnap gyűjtötte közös mappába az összes fotóját Éviről. Egy emberről, akinek a példaképe az a jelentéktelen srác, akit tárt karokkal várt az Apja, amikor a szégyen dacára mégis hazatért. Egy emberről, akit bejelölhetsz a facebookon, s ezáltal talán máris jobban fogod ismerni, mint magadat. Egy emberről, aki korábban azt hitte, eltévedt az időben, mert számára ez a világ, ahol mindenki magára gondol, túl idegen. Egy emberről, aki aztán megtalálta a helyét ebben a világban, mert a magányban felismerte, hogy ő is magára gondol. Egy emberről, aki etikátlan volt azzal, hogy 5 sorral feljebb egy személynevet említett. Egy emberről, akit kedden megcsókoltak. Aki most Juditra gondol, mindegy melyikre, meg a festőnőre, akinek előtte majd le akarja mosni a lábáról a festéket. Meg hogy a dolgok rendje miatt az előttéből utána lesz, elvégre a test. Aki még hiszi, hogy ez a szöveg tart valahová, és hiszi, ha olvasod, rábaszol. Editre gondol, mindegy melyikre. Egy emberről, aki egy sima asztallap irányában, amelyiket ver az eső, és Ő állja, nagyobb empátiával, vonzalommal és ragaszkodással viseltetik, mint a nagybőgő meg a vonó. Egy emberről, aki veled együtt alig várja, hogy végére érjen ennek a szarnak, csak ő éppen azért, mert szívében azzal az érzéssel, hogy az élet dacára mégis megéri élni, ki akar ülni a szentannai erkély napfürdőjébe, amíg valami zene bömböl a nagyszombati békében. Egy emberről, aki tenyereibe virágmagvakat ültetett, és aki amíg azért szomorú , mert ezt az intertextuális utalást Kassák Lajos 44. számozott költeményére a lófasz sem ismerné fel, nézi, hogy felissza körülöttünk a pocsolyákat a Nap. Egy emberről, aki reméli, hogy ezután kigoogle-izod Kassák Lajos 44. számozott költeményét. Szandira gondol, mindegy, hogy melyikre. Arra, aki 19 éve hagyta itt, de minden valóságos és szájberlétezőnél valóságosabban vele van nap mint nap. Meg arra, aki magánnyal égette meg, kétszer is, hogy jól emlékezzen rá, és hogy soha el ne felejtse, az emberek önzők, és még aznap éjjel faltól falig pattannak, ha nekik úgy könnyebb. Arra, hogy nem tudta maga előtt kimenteni, bármennyire is szerette volna. Biztos, kedves olvasóm, aki folyamatosan rábaszol, biztos, hogy te is ismersz olyat, akinek meg akarsz bocsátani, de nem tudsz. Ohh, szív, nyugodj, hamarosan eljön a megbocsátás április 11-éje, csak légy türelemmel, az idő, a közhelyek legnagyobb ribanca majd a te szívednek is békét hoz, és eljön majd a valódi megbocsátás ideje, csak bírd kifizetni. Addig pedig viseltess türelemmel, légy fegyelmezett!, és a tálentumot, amit szaporítani hagyott rád a Gazda, ne szórd el, ne ásd 7 láb mélyre! A békét. A biztos tudást. A hitet. A dacot. A Hitet. Amiről beszélünk, itt és most, te meg én. A titkot Tamás apostolról, akinek a történetét hitetlennek bélyegezésével lezártnak tekintik. Tamás apostolról, aki személyében a legnagyobb példázat, mert Krisztus elé merte vinni a kétségeit, de cserébe a legbiztosabb hitet kapta, mert egyedüliként márthatta kezét a Sebekbe. Tamás apostolról, akinek, jegyezd meg, itt ér véget az igaz története. Kételkedni nem bűn. Ha kételkedsz, még te is lehetsz szent, mint Tamás apostol, csak lehet, hogy időközben egyszer-egyszer rábaszol. Vagy hogy folyamatosan. Szóval egy emberről fogsz itt olvasni, aki bízik benne, hogy éppen őt olvasod. Aki épp azt akarja elmondani, hogy a nyelv önmagában nem elég, és akinek e fal ledöntéséhez Rád van szüksége. Egy emberről, aki a hivatástudat kurvája. Aki kénytelen téged nyelvileg sokkolni, hogy figyelj fel rá a zajban, ami az életed. Aztán már arról az emberről, aki olyan, mint ő. Aki ebben a zajban tiszta hang, aki a sötétségben napfény, aki a rothadás és enyészet bűzében a megtermékenyítés és az élet egyetlen és elpusztíthatatlan illata. Aki minden olyan metafora teste, amely az önmagába vetett hitet, az életet és az értékeket jelenti. Egy emberről fogsz olvasni, aki feláll és győzni fog. Egy emberről, aki vállalja a személyiségét, aki kijön a sorok mögül, és aki a kockázat ellenére, hogy közben folyamatosan rábaszhat, biztosan tudja, hogy megéri, mert a végén nem fog. És itt már régen nem magamról. Rólad írok, te fasz. Szeretlek.