2011. október 7., péntek

belemartalak



Százkilencvennél az autópályán, ha nézed, látod, hogy a melletted elterülő erdőbe szinte szabályos mintákban kezdett belesárgítani és belevörösíteni az ősz. Akár a nagyszobaszőnyeg kilencvenöt tájékán, mikor rajta térdeltél, és a gőzölgőt várva - anyád kint főzte - kapargattad a sárgás részeket. Hirtelen csapott meg a szél, és akkoriban lett világos, hogy krónikus arcüreggyulladással sokat fogsz még otthon ülni suli helyett. Semmi baj, kinőtted. Ritkábban vagyok beteg, nagyjából átlagos felnőtt lettem, kicsit talán sovány, de ha apámékhoz beszélek, valamelyest le kell hajolnom. Kiskorkoromban soha nem mertem végiggondolni azt, hogy ők egyszer majd..., mindig szinte ösztönösen elhajtottam magamtól a gondolatot arról, hogy milyen lesz, ha a...


FÉK!!!

1 megjegyzés: