Út

Kéne valami drámai.
Valahányszor elágazásokhoz ér az életút, mindig kéne valami drámai. Valami jól kimunkált, igazán hatásos.

Már belátom a következő elágazást, de még nem tudom, melyik útra léphetek. Örülök, hogy egyáltalán út van. Megállja a helyét, ha azt mondom, a cél világos, csak nem tudom milyen úton jutok el oda? Jó lenne ez mondjuk egy keresztény világszemléletnek? Hogy igen, persze, megboldogulok, és ebből a szempontból nonszensz az élet, csak éppen nem tudom, melyik út vezet el oda. És ez teszi az egészet egyszerre izgalmassá és frusztrálttá. Én nem tudom, hogy melyik lesz utolsó énekem, csak a tiéd legyen, Istenem, és Te legyél velem. - mondja egy hang bennem. És tiltja, tűri, támogatja a többi. Aki vagyok.

Ez a szöveg minden esetre nem a bizonytalanságról van - sőt inkább ellenkezőleg -, csak arról, hogy kéne valami drámai. Valahányszor elágazásokhoz ér az életút, mindig kéne valami drámai. Valami jól kimunkált, igazán hatásos. Az Igazság, mondjuk.