Amit az év végi tantestületi záróértekezlet kihoz belőlem avagy tudnék-e felező nyolcast írni németül

Oh, was für ein Madchen bist du!
Hier ist mein Freund, und er kommt zu
Essen, trinken, ficken, schlafen,
Möchtest du es mit uns machen?!

GENEZIS

Hát erről látta Isten, hogy ez jó? Ez az összevissza itt? Mert inkább tűnik kétségbeejtőnek. Nem valami virányos, meg kell, hogy őszintén mondjam. Ahelyett, hogy érzékletesen ábrázolnám, bemutatnám magam az áldozattematika poétikai hagyományai szerint mint valami sokat tűrt, sokat szenvedett hőst, inkább csak egyszerűen kimondom - sokat szenvedtem. Akik tudjátok az arcot a blog mögött, tudjátok azt is, hogy a nőről írok. Meg hogy számos korábbi írás hátterében is ott állt. Valahogy úgy, akár egy háttal ülő akt. Kecses, de nem szemérmetlen, sőt, tiszta! Alig fejsejlő kontúrvonalakkal. Megérinthetetlen. Igen, azt hiszem minden írásnak őt láttam monitor-hátterében, mintha ő lenne a háttér, s a ráírt szöveg valami postai pecsét. Ráírom a képre a szöveget, és az így kapott csomagot elsőbbségivel küldöm el a múltba.

Most pedig - azok után, ami történt, fogadjam meg, hogy másképp lesz?
Most pedig - azok után, ami történt, megfogadom, hogy másképp lesz.
Tudok élni nélküle.
Nem csinálok mártírt magamból, nem csinálok áldozatot. Tiszta szavakkal, a legőszintébben annyit mondhatok, keresem a boldogságot. De belevésem a szívembe, bele a kövekbe és a mindennél időtállóbb szájbertérbe:

AMIT EDDIG IS A FOGAMBAN TARTOTTAM, AZ OTT MARAD.

Mert ez itt az Én birodalmam, és habár lehet a felszínen akármilyen összevissza vagy kétségbeejtő, a dolgok mélyén - és kérlek, higgyetek nekem - Én innen mégiscsak azt látom, hogy ez jó.

Út

Kéne valami drámai.
Valahányszor elágazásokhoz ér az életút, mindig kéne valami drámai. Valami jól kimunkált, igazán hatásos.

Már belátom a következő elágazást, de még nem tudom, melyik útra léphetek. Örülök, hogy egyáltalán út van. Megállja a helyét, ha azt mondom, a cél világos, csak nem tudom milyen úton jutok el oda? Jó lenne ez mondjuk egy keresztény világszemléletnek? Hogy igen, persze, megboldogulok, és ebből a szempontból nonszensz az élet, csak éppen nem tudom, melyik út vezet el oda. És ez teszi az egészet egyszerre izgalmassá és frusztrálttá. Én nem tudom, hogy melyik lesz utolsó énekem, csak a tiéd legyen, Istenem, és Te legyél velem. - mondja egy hang bennem. És tiltja, tűri, támogatja a többi. Aki vagyok.

Ez a szöveg minden esetre nem a bizonytalanságról van - sőt inkább ellenkezőleg -, csak arról, hogy kéne valami drámai. Valahányszor elágazásokhoz ér az életút, mindig kéne valami drámai. Valami jól kimunkált, igazán hatásos. Az Igazság, mondjuk.

PINKesdi rózsa

Ejnye, Isten, most nem úgy jönnek a lapok, amint azzal kecsegtettél. Nem szép dolog a hitegettetőztetés, de hát a nomen est megkerülhetetlen. Fogytán az idő egy új kapuig, mely ki tudja, milyen ismeretlenre nyílik. Már látni a hatalmas vaspántokat és a veretes ajtófélfát, ha ezen átmegyek, nem lesz visszaút. És csak te tudod, hová nyílik. Mindegy, csak a bármilyen ismeretlenben is megmaradjunk önmagunknak. Én magamnak és te nekem.

Még azt elmondom, ha már újfent szemtelenre fogtam, ezt tudnod kell, 14 szoknyás lányt láttam ma és 6 szemérmetlen dekoltázst. Mind a tavasz illatát hazudta, csak sajnos a szemembe nem nézett senki. Pedig nem fordulok el, tudod. Itt ez a Jövő is például - lesz, ami lesz, nekimegyek. Rózsaszín háttért és beléje piros szívecskéket lehelnek a lányok. És ma 9 tűsarkú cipőt követtem, s a lépések szúrta lyukakból vemhes, súlyos rózsák izgultak elő. Nagy, telt szirmaik, akár duzzadt ajkak vonzottak magukhoz. Gondolatokkal játszadoztam a mézillatban, nektárpermetben. Végül pedig láttam, ahogyan árvacsalán fülled nagy, megrakott kazlakban. A szárakból valami nedv csepeg, innának belőle, sorban állnak az ifjú istenek.

Én meg ahogy szoktam, a gépem előtt ülök, s karcosra bámulom az egy nő képét. Ölel, simogat, jó hozzám, körülvesz-belülvesz a szánalom. De legalább őszintén csinálom. Vállalom.

Közben a szomszédban felfénylik a templomtorony.
Bemászna a harangszó az ablakon.
Ha felbaszom az agyam,
még az is lehet, hogy hagyom.

that's why

- ...különben minek jöttem volna ide.
- Na végre. Látod, ha hagyod a kurva metaforákat, akkor máris minden sokkal egyszerűbb. Ezt így világosan meg is értettem.
- Na ja. Én viszont azt látom a szemedben, hogy fogalmad sincs, miről beszélek.