2011. május 7., szombat

Kérdezz! - Felelek.


Úgy hullajtom el metaforáimat, akár halni készülő a fogait. Lassan, kevés fájdalommal, szinte észrevétlenül, nagy közönnyel szívem helyén. Milyen szürkék a napok. Megint túléltem azt, hogy valaki kiszakadt belőlem. Ilyenkor kellene erősnek lenni, büszkének, és azt mondani, igen, megcsináltam, erős vagyok, büszke lehetek: el tudtam engedni. De más van. Az, hogy ott maradt az üres hely, a kitöltetlen űr. Bennem.
A recept: Mész, csinálod, nem jön össze, megtörsz kicsit talán, de végül túléled.
Csakhogy nem a büszkeség van, hanem az üresség. Túléled, túlélheted, elfelejtheted, kitépheted gyökerestül, begyűjtheted a gratulációkat, amiért ilyen ügyes és erős voltál mindehhez, de aztán nem kéne csodálkozni, hogy csak az üresség van.
Ha TÚLÉLTED azt, hogy megtetted, elfelejtetted, kitépted, és most ott állsz teljesen üresen, érzelmek nélkül, érzéketlenül a világ impulzusaira, egyedül, hadd kérdezzek valamit, Kedves Barátom!
Valóban túlélted-e? Az EMBER hol van?

4 megjegyzés:

  1. kb. 20 perccel ezelőtt még a régi blog-énedet láttam, most pedig egy új dizájn fogadott. teccik! :)
    nem szándékom cinikusnak lenni, de ez jutott először eszembe: "Ami nem öl meg, az megerősít" (Nietzsche)

    ám ezt tudva is még baromira fáj az űr - tapasztalatból tudom.
    az EMBER pedig ott van, benned, az űrben és az ürességen túl. és a másikban is, aki ezt okozta.
    (gondolom én)

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom Oximoronhoz! Ott van, csak nem látod. :)

    (Egyébként meg üdv az üresek klubjában!)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Oximoron! Nagyon örülök jöttödnek, már-már kezdett bántani, hogy olyan sokáig elkerültél... :D

    Kedves Niké! A győzelem isteni megtestesítője nekem vagy ne papoljon kiüresedettségről, vagy akkor tessék nevet változtatni! :D

    Mindkettőtöknek KÖSZÖNÖM!

    VálaszTörlés
  4. Kedves k.!

    Azt hiszem, már említettem, de ha nem, akkor itt az ideje: a nevem NEM az istennőnévből lett... hamarabb találtam ki a nevemet, minthogy egyáltalán a görögökről egy szót is tanultam volna. Ha levágod a keresztnevem utolsó két szótagját, és az utolsó betűt lecseréled, akkor megvan! :)

    Szóval nem változtatok nevet, ahhoz túl régóta van velem! :D (Bár igaz, néha csak egy N. formájában használom. Az meg nem köthető az istennőhöz. :D)

    ...s az az igazság, névtől függetlenül is lehetek üres.
    N.

    VálaszTörlés