Dalía Adyacta est

(Salvador Dalí: The Trinity Study for The Ecumenical Council - 1960)

"Te, Isten, ki Titok vagy, tudod,
Hogy én nem vagyok mai gyermek:
Az én ügyem a te ügyed
S ki ellenem támad, azt verd meg.

Mert mi együtt kezdtük a hűhót,
Mert egyformán Titok. a voltunk
S ami lázmunkánkban hazug,
Mindent, mindent együtt koholtunk.

Te, Isten, mi egyek vagyunk:
Mikor kimérákba szerettem,
Már ott voltál hátam mögött,
Nehogy kimuljak hülye sebben.

(...)

Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog,
Nagyobb, több, mint egy élet ára
S én más bolondként nem megyek
Egykönnyen a kálváriára.

Most: vagy-vagy, eldől, ha akarod,
Hogy ér-e valamit a kardunk
És hogy ér-e az valamit,
Mit együtt kezdtünk és akartunk.

(...)

Együtt kezdtük, vihar-fellegek
Nőttek a fejemre azóta,
Te, Isten, te, Titok, közös
Bűnünk volt minden bűnös nóta.

Mikor még mint kicsi nebuló
Templomban diktáltam a zsoltárt,
Már akkor bűntársam valál,
Már akkor is fölbujtóm voltál.

Éreztem viharos kezedet,
Mely fiatal hajamat tépte:
Te voltál az elinditóm
S kell, hogy te légy utamnak vége.

Az én ügyem a te ügyed is,
Hogyha hivedet meg nem tartod,
Nem hisz benned majd senki sem:

Isten, Titok, elő a kardod."

(Ady Endre: A kimérák istenéhez)

S most itt ülök csillámló asztalomon.

Hogy Titok volnál kiröhöglek,

Vagy ha óriás, zsebre teszlek.

Kéjjel figyelem arcom-szerű arcodat,

Fogvájóval piszkálgatom lét-harcodat,

Nem segíthetsz másnak lennem.

Szent szövetségünkön kaján pecsét virít,

Együtt röhögjük a bénák nyomorait,

S a csúszópénzt némán zsebembe tolod.

Dehogy zavarnak a nem-értő fülek!

Nem volt nehéz ehhez szoknom veled,

Kitaszított két-Egy magány vagyunk.

Megy a cirkusz, a gyávák cirkusza,

S rám kiáltják, kiátkoznak, hogy én ostoba

Imádságos kéz helyett kezemben karddal kérdezlek.

Te, Isten, micsoda cinkosok vagyunk!

Micsoda mennyei béke tölti el szívem,

Hogy tudom, mindig lesz még egy napunk.

Lássátok feleim, mik vagyunk!

Elizzó szív és szétporladó agyvelő

Mind-mind a mi birtokunk!

Bolond, ki földre rogyván föl nem kél,

S fel az égre, fel az Arcra kajánul nem kacag,

Bolond vagy, ha a kacagó Istenre

Nem kacagsz vissza Te Magad!

Te, Isten, elvégzem én csendben megbízásomat,

Mit együtt kezdtünk és akartunk,

Kacagva küzdöm meg rám eső harcomat.

S te csak figyelj, készítsd a bérem,

S azért, ha néha túllövök célomon,

Tartsd csak észben szépen:

"Az én ügyem a te ügyed is,
Hogyha hivedet meg nem tartod,
Nem hisz benned majd"

SENKI SEM!