vágtat, repül, tépi a leget, ne érj hozzá, harap, meglehet, érinthetetlen, megállíthatatlan, a fennsík, az égbolt és az Univerzum az útja, a tejutat sálként magára fonja, patája szikrakő, sörénye szárnya, tekintete magához rántja a végtelent, ne érj hozzá, harap, meglehet, útjában lángra gyúlnak a mindenek, útjában a vaskapu pára, szétperzseli, tűz-tekintetével szétcibálja, leheletének tüzében szétrobban a Nap, s a menekvő csillagok alatt számára a fényév egy pillanat, vágtat, repül, tépi a leget, beszippant egész felleg-rengetegeket, rugaszkodó patája széttöri a Holdat, s a végtelenbe rántja a Göncölszekeret, ne érj hozzá, harap, meglehet, e szűz musztáng pára meg sem állva abrak gyanánt az álmaidat rágja, ne érj hozzá, harap, meglehet, nyerítése szétveti az Univerzum határait, s ahogy megrázza sörényét egy világ beleremeg, nem áll meg, rohan, vágtat, mi útjába kerül, fölég szeme tüzétől, lehelete, teste és nyerítése forróságától, nem áll meg, rohan, vágtat, útjába csak a SZABADSÁG állhat - gazdát keres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése