jő elmúlásod,
néma vigalom, néma,
hűséges halál?
nem engedted kezem,
ma is szorítasz, itt vagy,
s tudom holnapom
igazságod véges-
telen, maradóbb vasnál,
igazad hűséges
fogja tört kezem,
fogja-szorítja tépett,
mart lélegzetem
megadtad bölcsnek
lennem, te, nálad nélkül
máshol létezem
voltál bíztatóm
néma gyászban, ölelésben,
gyereksírás(ás)ban
vaskos rögöktől
ropogna a kályha, de
te csend vagy. szálka
sokaság űzne,
ha egyben látott volna,
te csend királya!
szelíd szemedben
csak én tükröződöm, én,
kegyetlen árva
bőlcs és poéta-
más nem lehetek veled-
bőlcs és poéta
e helybe élni,
itt még remélni csaló,
szar magánosság tűn'el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése