Lágy ringásban az éji sötétben,
elmém nyugszik a múlt mélyében.
Csend danog egyre, s néhai hang kél.
Büszke az elme. Majd higgadt. Majd fél.
...lágy ringásban az éji sötétben,
állok a lámpa maró fényében,
jöttödet ontja a fény és árnyék,
ebben a múltban örökké állnék.
Elmém nyugszik a múlt mélyében,
vágyam e tiszta, e fénylő éden,
szűz karod összefog, összetart, s a
csendben ragyog emléked birodalma.
Csend danog egyre, s néhai hang kél,
selymes illata gúzsba köt, ha tél
jege bánt, ha nyár tüze éget,
őrzöm őrzőm, éltető képed.
Lágy ringásban az éji sötétben,
elmém nyugszik a múlt mélyében.
Csend danog egyre, s néhai hang kél.
Büszke az elme. Majd higgadt. Majd fél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése