2010. október 6., szerda

mégis

A végén a mester kinyitotta a tenyerét, és elszállt belőle a madár. Evvel meghalt. Nem volt se utolsó kérdése, se utolsó kívánsága. Én meg csak nézek bambán, hogy van rózsás kikelet. Hogy nélküle is. Pedig tiltakozik bennem valami elemi: ez így nem logikus. Most az kéne elméletileg, hogy vége legyen. De nincs. Hiába komorul az ősz, én kint ülök a padon, és ülök rendíthetetlenül. Hallgatok. - Egy madárka énekel. Nem rettenti a holnapi tél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése