2010. szeptember 29., szerda

széljegyzetek a k.-mítosz margójára-1.

...vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ha nem akarod, akkor is kell.

Irtózatos kifejezéskényszer fojt, tehát átlagos napom van. A szavakká (de)formált nemtudommik olyan erőszakkal tolakodn(án)ak kifelé belőlem, hogy végeredményben nem jön ki semmi, hallgatok. És akkor a lekúrvált közhely: van-e beszédesebb, mint a csend? Van, hiszem. Különben akár minden életösztön diktálta cselekedet, elhallgatna, eltompulna a kifejezéskényszer. De nem teszi.
Rendíthetetlen hitem van abban, hogy a beszéd erősebb a csendnél. Különben hallgatnék. De erőltetem. Vedd el tőlem ezt a kelyhet - mondom magamnak -, de ha nem akarod, akkor is kell. Íme, következzen a történet:

...akkor hazaértem, és otthon vártál. A vállad ívét néztem, s ebből nemcsak azt tudtad, hogy kívánlak, de azt is, hogy én vagyok. Üveget s poharat emeltél elém, s ekkor ittam. Közben nem vettem le rólad a szemem. Csendben leültél velem szemben. Meztelen karjaid keresztbefontad az abroszon - ez az otthon -, s hogy nem kérdeztél, tudtam nagy kíváncsiságodat:
Valljak.
És vallottam.

Péterre és Jánosra gondolok, a szerelmes irigység tartja bennem őket: mennyire könnyű volt nekik. Nézd, egy fia igaz panaszom nincsen. Nem mondhatok mást, minthogy nincs otthonabb otthon annál, ahol nem kételkedsz bennem. Ez itt. Kedves, otthon vagyok, mert nem azt méred, hogy milyen vagyok, hanem azt, hogy én vagyok. Legyek én, és akkor a többi nem számít. Ennélfogva nem mondhatok többet annál, amennyit hazajöttömmel elmondtam. Amit akkor és arról tudtál, amikor hazajöttem. A létemmel megtagadom magam, s te érted a gondolatom.
Tisztázzuk hát mások előtt is k.-t, magamat. Tudja meg ország-világ, amit mi ketten tudunk. Habár jellemrajzom kontúrvonalait a cselekereteim festik meg, az, amit megteszek, a valódi hangsúly azonban, a színek és a tartalom sokkal inkább abban rejlik, hogy mit nem teszek meg abból, amit egyébiránt hatalmam volna megtenni. Amit nem teszek meg, az rólam beszél. Joggal hívhatnánk magam ezentúl nemk.-nak.

...csak múlna már el, még sosem volt sűrűbb pohár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése