2010. október 26., kedd

Csendes estvéli

Hogyan ismerném fel a fehér szint, ha soha nem láttam volna mellette feketét? Honnan tudnám a fény jóságát, ha soha nem lenne sötét? Honnan tudnám, hogy mit ér a magasság, ha nem ismerném a mélységet? Uram, köszönöm, hogy megajándékoztál engem a bűneimmel. --- Talán így lát az Úr? Talán igazság a rögeszmém, mely szerint az akarat a jóra az maga a jó? Ez esetben üzennék valamit az illetőnek, „ki bírót ment el keresni, de nem talált”.

Kedves Milán!

Ennyi – úgy tűnik – épp elég volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése