- Jó-e most?
- Jó. ...én vagyok.
- Tudom.
- És dacára ennek a sok testi nyavalyának, most vagyok a legerősebb.
- Tudom.
- Nyugodt vagyok, mert nem lehet semmi baj. Azt hiszem, csak az érezhet így, aki végre rájött, hogy sehogyan nem veszítheti el... ...szóval nem veszítheti el... ...azt. Ugye tudod, mire gondolok?
- Persze, tudom.
- Végre eljött a pillanat, amelyikről elmondhatom, hogy már nem számít, hogy mehet, eljött a pillanat, amikor mindent el tudok úgy engedni, hogy semmit se veszítenék.
- Tudom. Tudom, hisz ezért vagyok itt. Meg kell halnod.
- Tudom. Induljunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése