6 - az "én vagyok" - napok vége, arról hogy nincs vége. - Isten cinkosától

most már elég elhasználta az a szemét a számadás szavunkat s vele együtt az ehhez dukáló pátoszt is tátoghatok némán mint valami hal amiről mint tudjuk mindig partra vetett mert egyébként nem hisszük szánalmasnak holott a francokat nem igenis szánalmas a vízben tátogó hal is vagy igazából az a szánalmas hogy azt hiszed tompa hittel néma közönnyel hogy levegő kell neki holott lehet csak mondani akar valamit és akkor mindez egy kibontott hasonlat arról hogy én sem hiába jártatom a számat ha már kérdeztél igen is el akarom mondani csak ne ródd fel hogy nem egyszerű hanem inkább azt vedd hogy mégis próbálom próbálom szakadatlan próbálom kimondani míg talán bele nem fulladok ha már itt vagy annak aki megértsen minden másokat aki megértse az utcalányt és a tébolyultakat érj csak rá még néhány zaklatott légzés ütemére és felelj meg ki lenne hűség és mi lenne ír ha elpusztul velem a fájdalom senki és semmi volnál ha szent tökélyed én már nem láthatom nem ítélhet ha már nincsen a tudat örökkévalóságod mint egy fényes kabátot rossz fogasra a halandóra rám akasztottad aztán mit írsz ha sorsunk írva van már rettegd csak te az ismert napot és órát félj csak te ki tudod meddig maradok mert amíg maradok nem kérve semmit és semmit se várva nem leszek ki örökre reszket és örökre vár hanem partra vetve a vízben vagy mit bánom én szarba kövesedve utolsó lélegzetemmel leszek a távolba kiáltó csak másoknak néma hal és daccal gerincemmel kiszolgáltatottan a mindenséget verem hogy zengve zengjen hogy szent mamutfüled hallva hallja én vagyok számodra a láthatatlan bírói tábla a szakadatlan szabad akarat a létedtől függő s ezért örök hatalmas ellenvélemény a teremtményed mellyel pusztulnod kell hatalmas örök isten a végzeted én vagyok a végzeted Én