emberek kiáltom emberek piszkítanak Szépbe-szőtt hitekre
nem perceiben az elmúlás végtelenségében éget
áldás kegyelem volna nézni értetlenül
de akinek volt nekem még adtak
s döbbenten kuksolok e cirkuszban megértem fajtám az embereket
szél végül letép lemar leszaggat utolsó sárgult levelet
s elzavar egy sötétszürke szikla pereméig
kapaszkodom aminek tulajdonképpeni magyarázata
pedig hogy az élet élni akar
megtart valameddig
nem tudom miért meddig maradok még meg neked
mielőtt magába temet a tenger de
ha a halál kell hozzá hát azzal hirdetem
jónak született az ember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése