after /// én vagyok - 3

I know it's hard to tell,
de nem lehetetlen, dobogja szívem.
Próbáljuk hát meg.

Bűnös tenyeremben bőrt szorítok,
angyalkönnyeket múlttá markolok, szerelemmé.
A halál a múlt, s láss csodát, van tavasz, van új kezdet:
a múlt pedig a szerelem.
Maréknyi vizet fog fel kezem,
tükrében a változás állandóságát,
magamat látom.
Avagy egy egyszerű szituáció, egyszerű szavakkal:

Az erkélyen állok, és arra gondolok, hogy itt egyszer még boldog leszek.
Aztán észreveszem, hogy nem egyszer majd, hanem most.

Hitem van abban, hogy a posztmodernt egyfajta tiszta nyelv fogja maga alá gyűrni.
Ezen az alapon pedig bocsássátok meg tiszta nyelvemet.
Szerelemmé, jövővé markolok angyalkönnyeket, - csillámos homály - s
hogy megbocsátok magamnak - ez vagyok én, ez én vagyok -, megmosdok könnyeinkben,
megmosdok tiszta tenyeremben.
- Human under all.
- Human after all.