el nem szeretett szerelmeim csokorba gyűjtöm
legyen mit szétosztani önmagam között a hűvösebb napokon
micsoda pára mily forróság mennyi tisztes és tisztátalan illat
mégis tovább egyre tovább fonod magad az élet szövetébe
lányok szoknyáján rojtok perzselődnek üveggolyók
gurulnak szét csillámos titkok gyanánt
nyugodt szemeimmel utánuk nézek
vissza
a hallgatás vér és könny szövetsége és nem tudok továbblépni
a gondolaton megakadtam mint régi szokás szerint a halálkor megállított
falióra nem tudok nem tudok túllépni a gondolaton
hogy a halál a múlt
jöjj s lásd olykor attól leszünk gazdagabbak
ami nem lehetett a mienk jöjj s lásd álomra váltható a való
jöjj én vagyok az út az igazság és ha kéred veled
maradok meg tisztának míg megérted hogy nincs más boldogság
csak a valóság elviselése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése