Variációk az EGY témára

- Milyen állat ma a magány? - kérdezem k.-tól.
- A magány ma egy hatalmas, ordas pióca. Akkora, olyan vastag, akár egy tűzoltóslag. Még a szája is olyan, hogy az már nem is száj, hanem egyből torok, s csavarnak való éles menet is van rajta ezer meg ezer behúzhatós éles foggal. A szíved a csavar, vágod. Ez a pióca úgy csatlakozik rá egyenesen a szívedre, hogy fogait behúzván éles menetével - ami a szája-torka - belefúrja, mintegy belecsavarja magát a testedbe, be, be, egészen a szívedig. Ezt persze már nem vágja meg, hanem ekkor kiereszti ezer meg ezer vékony, acéldamilszerű éles fogát, s ezeket egyszerre, mintegy sugárlöketet szúrja mélyen a szívedbe körös-körülről, egyszerre minden oldalból. Ott aztán, a szíved húsában, hogy el ne távolíthassad, az ezer meg ezer acéldamilszerű éles fog egy jól irányzott, hirtelen utasításra mind horogszerűen meggörbül. Ha esetleg kitépnéd a slagot, ki kelljen tépni a szíved is. Ez esetben talán marad még időd, hogy mosolyogj egyet a saját kezedben fityegő szíveden, de efelől nem vagyok biztos, mert még soha nem próbáltam. Látod, masszívan csatlakozik a szívedre ez a piócaslagszörny, ezért inkább azt javaslom, hordd a nyakad köré tekerve, sál gyanánt, mert habár így is elég nagy feltűnést kelt, de legalább nem akkorát. Csak arra ügyelj, hogy ne tekerd túl szorosan a nyakad köré, nehogy amikor jól megszívja magát, saját véred miatti megduzzadásából fakadóan esetleg megfojtson. Akkor inkább már tépd ki. Mint említettem, úgy legalább az esélyed megvan rá, hogy röhöghetsz még egyet magadon, de fuldoklás közben nem hiszem, hogy menne. Ilyen állat ma a magány. - válaszolja k.