szavaimat miként

hogyan kiáltjátok az égre hogyan félelmeiteket
ne eresszétek szétfoszlani a hajnal betörő fényében
lányok combján a vércsík megtartja a sötétet eresz csöpög
a markod tartsd alá te is habár vér le nem mossa a vért a vért
te sem mosod le magadról a vért te sem mosod ki
magadból a szelíd nyáj széjjeltépi a pásztort nem
a Bibliára gondolok de a Biblia gondol rám végre a belőlem
indult száz ösvényeimen százszor és még százszor ezerszer
jutottam el hozzám ki az Egyensúly vagy kimondhatatlan nevű
a tőled való félelmedben óvj és védelmezz meg engem a csorgó
véres nyáltól a tükör szilánksavas tekintetétől
és te kimondhatatlan nevű ki mindenek előtt
s magamnál is jobban érted hangom érted szívverésem
és érted tiszta szavaimat miként érted ontott véremet
egyszerű könyörgésem hallgasd meg most amikor önző mód
azért esengek hogy mindenem nélkül mindenemmel
minden áron és minden emberi ráció ellenére
mindörökké szeress engem