dalszöveg a kastélykertből

Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon mélyen
Két szemfoggal a csuklóba néztem
A tükör amit érzek, s a tükör úgy néz
- Még rándul párat a remegő kéz.

Lassan cseppen egy tétova vércsepp,
Némán azt kérdi, még meddig éljek.
De a múlt és a jövő már rég elfogyott,
Hát viszlát, a jelenből is kihátalok.

ref.:
Cafatban lóg a döghús a számban,
Dögöljek meg, én csak ezt kívántam,
Az íz amit érzek alvadt vér,
Itt van az állat és enni kér.


Végre-végre mindent összeszedtem,
A rohasztó múltat a szekrénybe tettem,
Nem szívja már a szemed a vérem,
Ezer életből a sajátom élem,

De újra meg újra meg újra csak jön,
A holnap, amikor azon tűnődöm,
Hogy az élet maga az emlékkép,
És vagy ketté tép,
Vagy én tépem szét.

ref. X2:
Cafatban lóg a döghús a számban,
Dögöljek meg, én csak ezt kívántam,
Az íz amit érzek alvadt vér,
Itt van az állat és enni kér.

Még-még!

Nagyon-nagyon-bagyon-nagyon mélyen.