Nász

Vissza, amíg
lehetni lehet.
"Én meg te" hidegen és
emlékkel
véres mezején
felöltjük fekete füstösen
nászruhánk.
Igéz, tépi
lágyékunk és át-
meg átjár e
rossz
régi kép;
csendes, idegen
árnyékunk úgy ég át
tetején az égnek, e
sza-
kadt,
csapzott, fehéres rongynak,
hogy
éppen megsejtvén
irtón ordít,
visszhangozva, kit
vérrel megvet és
az oltárán áldoz a
végtelen; "te meg én".
Vissza, amíg
lehetni lehet.
"Én meg te" hidegen és emlékkel
véres mezején
felöltjük fekete füstösen
gyászruhánk.
Tükröt öltünk
hogy lásd, táncot
jár a halál.