2010. január 10., vasárnap
Sóhaj
Most kívánok mélyen, hosszan felsóhajtani. Egyszerű, tiszta dolgok közelére vágyom. Nincs, ami jobban hasonlítana rám, mint egy üvegpohárnyi tiszta víz vagy az asztal simára csiszolt lapja. Egyszerű mondatokban fogalmazni, igent vagy nemet mondani világos kérdésekre, ennyit szeretnék. A dolog, ha bonyolult, most úgy rémlik fel előttem, akár az Isten verése. Most. Mint oly sokszor, ha valamit nem értek. Azt hiszem, hogy ha kell, a nyelv fegyver. S a másik fél szemébe nézve várom, tartsuk hüvelyükben kardjaink. Most kívánok mélyen, hosszan felsóhajtani, s kilélegezni mi átjárhatna, a békét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
tudod k., amióta a világ varázstalanítva lett, gyakran előfordul, hogy nem értünk ezt-azt. amióta írsz, talán érzed is, hogy igen a nyelv fegyver. támadunk, védekezünk, és sajnos magunkat is sebezzük vele módszeresen.
VálaszTörlésengem régóta foglalkoztat, és épp te szoktad mondogatni nekem, hogy ha a valóság nagyon is valóságos kérdéseire igennel és nemmel felelünk, a szivárványtól fosztjuk meg magunkat, attól a rengeteg árnyalattól, ami az igent és a nemet egyaránt körülfonja.
zavar a feltételes módod a végén: nézd mennyivel másabb: most kívánok mélyen, hosszan felsóhajtani, s kilélegezni, mi átjárt, a békét. de még fölhívlak, hogy elmondjam... :)
Igazad van és azt hiszem, ennyi. Szerintem épp te kellettél ahhoz, hogy eltűnjön az a csúnya feltételes mód.
VálaszTörlés"Hahhhhjj..."
Köszönöm. Munkaidőn kívül biztosan, de valószínűleg közben is felveszem a telefont.
ui.:
Mellesleg k. kérdi, hogy neki mi köze is van akkor ehhez az egészhez?
mihez mi köze van?:)
VálaszTörlésk.nak a sóhajtáshoz? hát ő viszi véghez, ön-belbúja neki, érted...
a többi szálakat nem tudom megoldani
kötve vannak egy másik bloghoz, ami nem k.ról szól... :)