"Kivételes" karácsony

- Apa, hol a slusszkulcs? Kint hagytad a kocsiban?
- Miért? Hol a kocsi? – Összemosolyog a család. Díszítjük bátyámmal a fát, régi, megszokott, ki nem nőhető díszek, az utolsó centiméterükig ismerjük őket. Nekem ez a karácsony, s csak azért is, hogy ne legyen csurrancseppenős, csak azért is; a francba. Ám előkerül valami szokatlan dísz. Szokatlan, mert új. Új, legalábbis fiatal, pusztán tavalyi. Kézzel készített, igényes, csodálatos remekmű. Pompás. Valami, ami a tavalyi karácsonynak még része volt, ám az ideinek már nem az, mert aki készítette. Dísz vissza a dobozba, nincs helye a fán. Summázat: Ha az én szívem is egy doboz volna, s benne dolgok az érzemények, hajh, be könnyű is volna akkor az élet! Továbbá azt hiszem szorosan ehhez kapcsolódik amit k. a múltkor halott valami kastélyban, s adta tovább aztán nekem: „… végzett Sortinival, és semmi mást nem tud, csak ezt, hogy szereti-e vagy sem, azt nem tudja.”