Épp nyár vége van, amikor elkezdődik az ősz.
Ilyenkor, mintha csak magától értetődően,
szőlőfürtként dúsulsz a szívre,
amely az enyém, s amelyet minekutána felnőtt vagy-
ok, (hiszen anya ezt mondta,) valami
kéretlen metaforával mégiscsak
illett volna messzire eltárgyiasítani
magamtól öt sorral ezelőtt.
Hamarosan fecskék ülnek az ég margóira,
s olyan zenét játszanak e rezgő húrokon,
amelyet a kotta bíbor bársonyában
a fül nem ért, nem is érthet meg,
mert ez a zene nem a füllel,
hanem a szemmel hű rokon.
Boldogok az éhezők,
mert ők megtérhetnek
a prágai gyermek Jézushoz,
kiáltja a Nyugatinál egy féllábú,
mielőtt cigarettát kérne egy bárkitől,
- bizonyára nem tudja, hogy Betlehembe
nem innen indulnak a vonatok.
Majd, ha tél lesz, fagyosan-fehéres,
s benne piros karácsony, bazáros magánytól
és műanyag csillagfénytől szintúgy
közhelyes, biz' fölragyog bennem
az elmúlt (néhány) év néhány tiszta szava,
egy túlérett szőlőfürt súlyától
elaszott szív álma
szerelemről és békéről,
fölragyog bennem ez a
széttörött chanson
2014 nyár végéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése