Dal fénylik szemedben ma,
az öröklét csillan meg: diadalmasan,
láthatatlanul mégis. Meg sem érdemlem -,
morajlik bennem az ítélet, ám az
álom, amit életnek hívunk,
halkan csal ma közelebb-közelebb...
Ott fekszel a hegy lábánál a réten
zene a leheleted, fénylesz. Értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése