Szemeiből az ég tündökölt.
Nem volt mit kérdezni, hiszen már
egyáltalán nem volt értelme kérdezni többé.
Tenyereibe vizet mért a folyóból,
a fénybe tartotta, s ahogy megmosta benne
fejemet, az örök tisztaság áradt szét testemben.
... és én emberek halászává teszlek...
szólt azon az egy, azon a mindenható,
azon az igazságos hangon, melyet lassan,
de megkérdőjelezhetetlenül, akár a gyermek,
kit jó tanítóhoz engedtek, én is eltanulok,
akár megérett, méltatlanul is méltó szolga.
Deo gratias.
született tehetség
VálaszTörlés