Ultima ratio

Március vége van, és nem akar elmúlni rólam ez a tisztító halál, ez a fehérség, ez a kereszt, ez a hó. Színek és illatok után kapaszkodnék, az élet mindig egy lépéssel előttem jár, s ahogy utána nyúlok, elmozdul. Magánzárkában ülök, bevarrta a szemhéjaim, a füleim és az orrlyukaimat, csak a számat mozgathatom. Csak a levegő van. Áldott legyen a Nagy Büntető, aki szentséges kezeivel öltésről öltésre tapasztotta be füleim, szemeim és orrlyukaimat, aki mindent elvett, mielőtt megadott volna, aki távol tart attól, hogy bármim is legyen. Áldott legyen a Szent Büntető, aki 88 éve tart meg, magammal magam. Áldott legyen az Úr, aki, ha rossz irányba nézel, ha kell, megvakít, hogy végre láss. Felmondom a leckét, megtanultam a csendben. Nem éred el őket, bárhogy is nyújtózz, nincsenek színek, illatok, nincsenek negédes, csilingelő hangocskák odakint.

Most pedig ülj le. Horgas tűt válassz, ha közben bevérzik a szemed, és elég feszesen húztad össze a szemhéjakat, a vér az arcüregbe szivárog, s mivel a zárt orron keresztül nem tud távozni, ha elég nagy türelemmel vársz, átszívja magát a szájpadláson, s ki tudod köpni. Maradj ébren, mert ha túl sokat nyelsz le, akkor...  A legjobb, ha végül félig a szád is összevarrod, úgy könnyebb lesz figyelni. Mindenedet dobd el, úgy kövess engem. Ha tényleg, úgy értem, ha valójában eldobtad mindened, akkor a 88 év felén úgy is ráébredsz arra a pofon egyszerű dologra, hogy soha nem is volt semmid. Csak arról beszélek, hogy néha éppen a fény az, ami miatt nem látsz. A racionális emberről írok, aki vagyok, s a talentumomról, amelyet 88 év csend, némaság és fekete fény jutalmaként megkaphattam. A végső célt írom meg neked - habár tudom, hogy ezt a szentséget eltanulni nem lehet, csak a saját bőrödön. Akár az első bűn. Évezredekkel ezelőtt elkövették, de az nem te voltál. Neked sajátod van. Hadd ne mondjam én, tudod te, melyik.

Szóval elmondom a végkövetkeztetést. Hallgatsz? Figyelsz? Mármint, úgy igazán? Tudod, hogy 88 év csend után, az első mondat, amit hallasz, úgy ég rá az agyadra, hogy egész életedben, akár egy soha nem szűnő ordítás fog kísérni? Bírd el kérlek, a titkot. Ultima ratio, utolsó érv vagy éppen első? Fundamentum vagy csúcsdísz? Termőföld vagy termés? Felesleged kérdések. Nem fogod érteni, amíg a saját bőrödön nem tanultad, tudom, tudom, csak meg akartam adni az esélyét.
 

A tiszta érvek végül ahhoz vezetnek, hogy érezned kell.

 És most hunyd le a szemed.

Láss.