kisszív

 

hűségek daganattá ökölnyi kövekké csomósodnak

ott hordom őket a bőr alatt gyökeret vernek a húsba

az egyik irtó közel került a szívhez

már szinte mindkét tüdőt befonja

egyre súlyosabbak a léptek

ha előre ha hátra

egyre lassabban jutni előbbre

a bogár csak lárva

egyre szűkebb az idő

egyre lassabb a tér

egyre fájóbb

egyre emlékezni még