gone

Most én szenvedek. Ez a nagy mártíromság az önző, korlátolt tollforgatók biztos stigmája. Le mégsem vetkezem. Kell a fájdalom - életben tart, könnyebb élni vele - mondja a kor, melybe születni kellett, s én hallgatok szavára. Most én szenvedek. Attól, hogy a percet, amelyben itt vagy, ó, Öröm, megnyomorítja a gondolat, hogy nem sokára nem leszel. Aztán majd azon sírok, hogy boldog lehettem volna, ha legalább most merek.
...de mégsem ez, hanem...vajon hallja-e bárki, hogy valódi szomorúságom oka nem az önsajnálat, csak az attól való félelem, hogy amíg most én szenvedek, később majd te fogsz? A szeretet legyőzi az időt, de a vele járó magány nem. És ezt úgy hívják, tragédia.