valahol éppen tart
teljesen mindegy, hol
a tegnapot és a holnapot a viszonyítás teremti meg
nincsenek
most van
így az álmokban,
így mérnek a pokoltól a mennyországig,
így mérnek hát itt, a Földön is.
most van.
állok a réten
mindegy, hogy eltakarják-e zsenge kalászok
a térded
vagy őszi tarló
szűz hó talán
mindegy, a Nap a vállad felett ébred-e
vagy épp lenyugszik
a magány megmutatja,
a hűség időn kívüli létező.
tálentumom, a jóságot, amit Isten a tenyerembe szőtt,
neked őrzöm, s készítem. gyarapszom.
állok a réten.
jössz felém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése