szobám plafonja szürkés az égbolt
az utolsó fecske is halott mert gone
már csak a varjak és verebek éneke
megültél a fülem mögött ahogy olyan
egyedül vagyok mint k. t. egy lopott képpel
milyen régóta vágynak egymáshoz a hidak támpillérei
milyen hosszú örökkévalóságig nem fogják érinteni
s mégis egymást milyen hosszú____________________________
____________________---------______________________
_______________________________
örökkévalóságig kell nézniük
halott versképek tetoválódtak agyszöveteimre -be
amit nem tudlak nem tudom magam kimondani
kit terhel a megbocsájtás átka
törött vállcsont törött vállfa
szakadt bokaszalaggal
szívemhez öltve néztem
hogy megint egy ütemet
egy ütemet megint késtem
anyád kötötte a pulóverem
ráakasztva rohad benne felejtett testem
hozd vissza a szekrény kulcsát amibe a tavaszt zártuk
szobába pincébe sírba...
vagy itt van virágom ez a vers
a sötétség nevelte
szagold
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése