elmegy a semmibe

I.

Különben karcolatunk különös hőse, K. igazi királyfi. Sokan ugyan nem tudják róla, sőt, valószínűleg egyedül az anyja tudja (és K. is csak tőle), azért K. igyekszik az anyai szóhoz tartani magát, s királyfiként viselkedni, ha már az. Mert hát ugye kérdés sem fér hozzá, hogy az. Anya mondta.

II.

Csillámló sziklafalon. Valami létezhetetlen hallucináció az oltalom. Ködös emlék-, álomkép csupán, s mi olykor elrévülünk szavára kíméletlenül bután. Délibábok hőse, szeretném megfogni most a kezed, nincs kívüled egyetlen más nő se, szeretném megfogni most a kezed, s valami létezhetetlen hallucináció csupán az oltalom. Csillámló sziklafalon.

III.

Úgy volt, hogy rendbe fog jönni hamar. Úgy volt, hogy hamar fog rendbe jönni. Ehhez képest a két hónap kórház. De most otthon ül egy széken, s monoton dallam a szemében a félelem. Bárcsak én fáradtam volna el helyetted. Te biztosan ügyesebb volnál a gyógyításban. S szilárdabb az önsajnálat terén. 

IV.

A konyhában ülünk, nem mondom, jobban van, a tepertőt egyedül főzte ki tegnap a disznóölésen.Csak ez az egyszer fent, egyszer lent állapot nehéz. Igencsak megpróbálja a reményt. Most éppen fél. Nincs munkám, nincs hol laknom, pénzem sincs, se palástom, azt mondja, mikor készülődök eljönni. Apám ekkor lép a konyhába. Nézd meg, Laci, mondja, elmegy a semmibe.