2011. augusztus 21., vasárnap

Smaragd, napraforgó és jég

Nemespenész.
×
Nemespenész száll.
×
Egy borospince hűsében nemespenész száll.
×
Egy borospince hűsében nemespenész száll, mely akár a Nap sugarai.
×
Egy borospince hűsében nemespenész száll, mely akár a Nap sugarai, smaragd, napraforgó és jég árnyalatokból hazudja össze a fehéret.
×
Egy borospince hűsében nemespenész száll, mely akár a Nap sugarai, smaragd, napraforgó és jég árnyalatokból hazudja össze a fehéret, s így pihen meg ajkadon.
×
Egy borospince hűsében nemespenész száll, mely akár a Nap sugarai, smaragd, napraforgó és jég árnyalatokból hazudja össze a fehéret, s így pihen meg ajkadon, miközben egy karnyújtásnyira állsz előttem.
×
Egy borospince hűsében nemespenész száll, mely akár a Nap sugarai, smaragd, napraforgó és jég árnyalatokból hazudja össze a fehéret, s így pihen meg ajkadon, miközben egy karnyújtásnyira állsz előttem - elérhetetlen messzeségben.

5 megjegyzés:

  1. Olvasom kíváncsian az első pár máris hangulatot teremtő sort, és akkor... k. ez most megkönnyeztetett.
    Valamiért Dsida Jenő: A háló közepén c. versét juttatja eszembe. Annyi az érzésbeli különbség, hogy míg a Dsida-vers "végig fáj", addig a tied a végére szépen felépített olvasói elvárásaimat összetörve ölt meg minden addigi szépséget.
    Habár összességében gyönyörűen fájó.

    N.

    VálaszTörlés
  2. bocs, de meg kellett oszatnom a facebookon, annyira fáj, hogy szinte már élvezem. nem. nem vagyok mazochista, vagy mégis?

    VálaszTörlés
  3. Megírnék egy regényt ezzel az előszóval is. Csak arról szólna, hogy mennyi apró alkotóelem boldog együttéléséből és iszonyatos harmóniájából épül fel tökéletessé a magány.

    VálaszTörlés
  4. hát írd!... én már biztosan elolvasnám, ha ideadnád. :)

    VálaszTörlés