Egy magány ritmuskái

Szándékosan adtam ízléstelen és idegesítő címet. Így legalább felfigyelsz. Még ha nem is szeretetből. Csak el akarok mondani egy nagyon fontos dolgot. Na? Figyelsz akkor? Szóval új találmányom van, végre megint valami, amiben - ha csak ideig-óráig is, de - kedvemet lelem. Edzés közben főzök. Húzol 2X8-at, és megkavarod a hagymát. Az illat, ami közben a főzőedényből először csak a konyhát tölti meg, idővel bepofátlankodik a szobába is, és a gyakorlatok előrehaladtával egyre izgatóbbá válik. Ha kimész megkavarni, az csak dopping, ha kibírod, hogy nem kóstolsz bele. Ha belenyalsz, elestél, puhány vagy, senki vagy... Megint valami apró cél - tudom, időleges, de legalább van. Még 3x8, még 2x, na már csak 1x8, nyomjad, gyerünk, edzőrúdtól fakanálig, nyomjad legalább még vagy hétszázig... kész, ennyi, biztasd magad kislegény, megérkeztél: hagymásbab. Egyébként gyönyörű ritmusa van a magánynak, meg lehet szokni. Ma kint ültem, népzene szólt a téren. A kora júliusi estén tétovácskán, de mégis úgy döntött, itt időzik még körülöttünk-bennünk a kánikula, bár riogatják, taszítanák a Hal-köz vizei. Sokan, sokan ülünk a téren, emberszag van, mint Camus Pestisében. S úgy is várok, mint az a titokzatos narrátor, akiről nem fogjuk megérteni, hogy mi hiányzik neki, de hogy valami hiányzik az biztos. Nem fogjuk megérteni. Nem fogjuk megérteni, nem érted? Törődj bele! De hiányzik, érted, hiányzik, fogadd el! Lépj tovább... A házak szigorúan vesznek körbe - mi az a circum dederunt? Miért jut most eszembe? -, olyan, mintha szilárd kőéleikkel keresztbe, át- meg átvágnák magukat a belsőmön... Kicsoda...? Ki nincs itt most? És ha nincs itt - hol van...? Egyébként gyönyörű ritmusa van a magánynak, meg lehet szokni. Annyi a gáz vele, ha mégis meguntad, nincs kinek elmondani. Azt hiszem, ezért kezdtem blogot írni. Nagyjából két éve... <=> A hal meg bőségszimbólum. <=> És itt van belőle 1 darab. Ez már az irónia iróniája. Mindenesetre => ezt is baszhatom.